Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.
Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.
Nicolas Cage immár negyedszázada tapossa pályájának azt a peridusát, amelyet Korda György az első Sziget-fellépése óta.
John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.
Kate Garretsont (Julianne Moore) több filmre elegendő teher nyomasztja.
Biztosan igaza van annak, aki Ben Affleck karrierjének aktuális állásával igyekszik magyarázni, hogy miért volt szükséges egy kilenc évvel ezelőtt közepesen sikeres, ám helyenként tagadhatatlanul leleményes, és teljes egészében pofozkodós-lövöldözős filmet folytatni.
