Szerethető idős néni, jól időzített komikum közé ékelt életbölcsességek, pasztellszínek, kellemes puhaság. Ami mégis megkülönbözteti az alkotást haszonszőrű társaitól, az Margolin őszinte szerelme saját nagymamája, Thelma iránt. Fiatal kora ellenére a rendező pontosan érzi és érti, mit jelent az öregség; könnyedén ráhangolódik a napok lassuló ritmusára, a fogyatkozó baráti körre, a zsugorodó kihívásokra (internet, lépcsők, önálló mobilitás) és gyarapodó veszélyekre (esés, feledékenység). Ezekből úgy fakaszt komédiát, hogy közben nem űz gúnyt az idős emberekből. Margolin látja, ahogy a társadalom infantilizálja és elfeledi korosodó tagjait, és nem nyugszik bele e bánásmódba.
A 94 éves Thelma (June Squibb) egyedül él Los Angelesben. Napjait a rutin és a lógás tölti ki henye unokájával (Fred Hechinger). Danny az egyetlen családtagja, aki valódi empátiával és tisztelettel kezeli, épp ezért esik pánikba, amikor egy magát Dannynek kiadó fiatalember azzal hívja, hogy börtönbe került és sürgősen óvadékra lenne szüksége. Thelma klasszikus unokázós csalás áldozata lesz, de családja csitítása ellenére nem fogadja el sorsát és a már elpostázott 10 ezer dollár nyomába ered. Tom Cruise Mission: Impossible-alakításától ihletve igyekszik bizonyítani, hogy van még benne szufla. Squibb partnerével, Richard Roundtree-vel (a Shaft tökös nyomozója) tartást és ragyogást ad nyugdíjas hőseinek, akik a negédes kilengések ellenére az átlag fölé emelik ezt a bájos szenior akció-vígjátékot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
