Interjú

„Mintha megfagyott volna az idő”

Laurent Bouzereau rendező, producer

Film

Ötven éve csendült fel először John Williams híres két hangból álló témája. Nem túlzás azt állítani, hogy A cápa bemutatásával a mozi egésze is megváltozott. Steven Spielberg filmjének készítését és annak popkulturális hatásait mutatja be Laurent Bouzereau dokumentumfilmje, A cápa: Az 50 éves sikerfilm kulisszái mögött. Erről beszélgettünk az alkotóval.

Magyar Narancs: Mit tart A cápa legmaradandóbb hatásának?

Laurent Bouzereau: Azt, hogy 50 évvel a bemutatója után még mindig beszélünk róla – és okkal tesszük. Nem sok film állta így ki az idő próbáját. A legtöbb ilyen idős mozi mára régiesnek, avíttnak tűnik, ezeket csak úgy tudjuk értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy mikor készültek.

MN: Miért van ilyen hatással az emberekre még ma is?

LB: Ez egy vérbeli szerzői film. Egy olyan rendező készítette, aki nem elégedett meg azzal, hogy egy szörnyeteges B-filmet készítsen. Volt egy víziója, és megtalálta az eszközöket ahhoz, hogy életre is keltse. Korábban nem igazán fordult elő, hogy a szörnynek saját hangja lett volna. Spielberg egy univerzális nyelv, a zene segítségével ezt is megoldotta. Mindegy, milyen nyelven nézzük a filmet, azt a két, kísérteties hangot biztosan megérti mindenki. Volt szerencsém együtt dolgozni a zeneszerzővel, John Williamsszel, és elég sokat foglalkoztam a munkáival is – elemi erővel hatnak a zenéi. De ez csak egy apró szeletként járult hozzá a film időtlenségéhez. Az is kellett, hogy a mű szinte rögtön a popkultúra részévé vált. A szintén 1975-ben induló szkeccsműsor, a Saturday Night Live már az első évadában paródiát készített belőle. Sorra jelentek meg az ilyen témájú képregények… A politika is lecsapott, a Universal stúdió kénytelen volt hirdetésben leszögezni, hogy ez csak egy film. De beszélhetnék a helyszínválasztásról is. Spielberg ahelyett, hogy egy könnyen felismerhető, népszerű helyre, mondjuk, Miamiba helyezte volna a cselekményt, a könyvhöz hasonlóan maradt egy aprócska szigeten, és egy ilyen helyen is forgatta le az egészet: a massachusettsi Martha’s Vineyard-szigeten, amely szinte semmit nem változott azóta, mintha megfagyott volna az idő ott. Épp ezért a filmet sem érezzük kínosnak, mondjuk, a jelmezei, például a fürdőruhák miatt. S emlékszik, hogyan játszik rá a film a félelem jól ismert kliséire?

MN: Steven Spielberg híresen nem szereti újranézni a saját mozijait, a jubileum tiszteletére viszont A cápával kivételt tett. Ön többször dolgozott már vele, számtalan filmjéhez készített például werkfilmet. Ő hogyan tekint A cápára?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.