Film

Mindannyian jobban jártunk volna, ha Luc Besson Az ötödik elem után felhagy a filmezéssel. Most például a híres gitáros, Steve Van Zandt norvégiai ámokfutása (a Lilyhammer) tetszhetett meg neki, ezért Manzoniékat, a New York-i gengsztercsaládot - tanúvédelmi program keretében, még szép - egy isten háta mögötti normandiai falucskába helyezte el.

Ulrich Seidl hit-remény-szeretet trilógiája az önmaguk paródiájába/ellentétébe fordult jámbor keresztényi értékekről, illetve ezen értékek kínzó hiányáról ad kijózanítóan pontos képet.

Ha az NDK-átlagpolgárok élete elég rémes volt, milyen lehetett a homoszexuálisoké? Jochen Hick és Andreas Strohfeldt filmje nem cáfolja a jogos feltételezést, de olyan meglepetést tartogat, ami talán még egy mai német számára sem evidens.

A 2013-as Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál hivatalos programja.

Tegnap kezdődött a 10. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Filmfesztivál Budapesten. Térey János megnyitó beszédét itt olvashatják.

Amikor DeNiro és Pacino egy teljes filmet átripacskodott egymással (A törvény gyilkosa), az szomorú látvány volt. Amikor Stallone és Schwarzenegger teszi ugyanezt, az merő móka és kacagás.

Amikor Sztupa és Troché a rotyogányt próbálgatták, Troché először kedvetlennek tűnt. Hagyta volna az egészet annyiban, s keresett volna más, esetleg autentikusabb népi hangszert. "mafa őriz otthon, persze hét lakat alatt egy szagpant, állítólag a nagyapjától örökölte, de még a személyzetet sem engedi hozzányúlni, ő maga törli róla a port, s néhanap, ha különösen mélabús a kedve neki, meg is szólaltatja pirkadatkor, amikor még nyugszik a környék - mondta Troché, de maga sem hitte, hogy Sztupa ilyen könnyen letesz a rotyogányról.

Tudjuk jól, hogy mindenki kitörésre vágyik egy világvégi porfészekből, de az piszok nehéz. S ha ez nem volna elég, képzeljük el, Stephen Kinggel együtt, hogy egy szép, szokásos kisvárosi reggelen - mikor a szomszéd épp egy hullát ás el az erdőben, a korrupt polgármester propánkészleteket mutyizik, és a pap megint betép rendesen - egyszer csak lezuhan egy láthatatlan bura, és mindenki vidéken reked.

Van az a bájos toposz, amikor a merev, unalmas férfiember szembetalálkozik a vad, öntörvényű lánynyal, akinek deviáns, ám izgalmas életmódja felforgatja az ő kis posványos világát - Colin Firthnek nagy tapasztalata van az ilyen halvérű figurák megformálásában.

A brit színpadok egyik legelismertebb színésze volt, mígnem az Igazából szerelem kivénhedt rocksztárfigurája keresett filmszínésszé tette. Újabban az Időről időre című filmben látható - a jeles jellemszínész Londonban fogadott minket.

Amikor Sztupa és Troché dobira mentek, csak az idő számított, nem törődtek szerencsével, balszerencsével. Már délután kiálltak - egymásnak negyvenöt fokos szögben, háttal - az Urak asztalára, s a meszszibe tekintettek. Sztupa Szentlaci, Troché Visi felé. Nem szóltak, csak méregették a megteendő távot: erőltetett menetben Sztupára egy óra, Trochéra másfél várt - vaksötétben.

Nincs mit szépíteni: minden történetet megírtak már, a legutolsót is immár harminc éve. Van, akinek elmulasztottak szólni erről, ezért még mindig próbálkozik, másnak szóltak ugyan, de makacsul küzd, és bízva bízik, hátha mégsem igaz a hír, s akadnak, akik úgy vannak vele, hogy jó, hát legyen, de azért ez még nem ok arra, hogy ne érezzük jól magunkat.