Film

Vérmesék

Film

Mindannyian jobban jártunk volna, ha Luc Besson Az ötödik elem után felhagy a filmezéssel. Most például a híres gitáros, Steve Van Zandt norvégiai ámokfutása (a Lilyhammer) tetszhetett meg neki, ezért Manzoniékat, a New York-i gengsztercsaládot - tanúvédelmi program keretében, még szép - egy isten háta mögötti normandiai falucskába helyezte el.

Lehetett volna persze e turkálóban szerzett ötletből egy Erőszakikra hajazó véres komédia, ha Besson egyáltalán el tudja dönteni, mit is akar. De sajnos végig nem tudjuk meg, hogy mikor kellene nevetnünk (vagy amin nevetünk, az szándékosan vicces-e), és melyek a drámai(nak szánt) jelenetek. A hangnemváltások sem izgalmasak, inkább zavart szülnek.

Másrészt Besson túl sokat akar: egyetlen filmbe mindenféle történettípust belezsúfolna (tinilány és reménytelen szerelme, új fiú a suliban, született feleség és az új szomszédok meghódítása, gengszter és zsaru ellentmondásos barátsága). Miközben egy esetlen kamasz hevületével próbálja kifejezni Scorsese iránti olthatatlan szerelmét (lépten-nyomon gengszterfilmes utalásokba botlunk), könyörgöm, De Niro kifáradt maffiózóimázsára építeni egy filmet már tíz évvel ezelőtt is gáz volt. Tommy Lee Jones és Michelle Pfeiffer is kénytelen papírfigurákkal beérni, de ők legalább némi méltósággal játszanak. Az egyetlen igazi pozitívum Besson "cinéma du look"-örökségéből származik: a film képi világára ugyanis nem lehet panasz. Kreatívan alkalmazza a montázst, a színek is elsőrangúak, alakulna valami atmoszféra is - szinte a semmihez.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.