Film

Vérmesék

Film

Mindannyian jobban jártunk volna, ha Luc Besson Az ötödik elem után felhagy a filmezéssel. Most például a híres gitáros, Steve Van Zandt norvégiai ámokfutása (a Lilyhammer) tetszhetett meg neki, ezért Manzoniékat, a New York-i gengsztercsaládot - tanúvédelmi program keretében, még szép - egy isten háta mögötti normandiai falucskába helyezte el.

Lehetett volna persze e turkálóban szerzett ötletből egy Erőszakikra hajazó véres komédia, ha Besson egyáltalán el tudja dönteni, mit is akar. De sajnos végig nem tudjuk meg, hogy mikor kellene nevetnünk (vagy amin nevetünk, az szándékosan vicces-e), és melyek a drámai(nak szánt) jelenetek. A hangnemváltások sem izgalmasak, inkább zavart szülnek.

Másrészt Besson túl sokat akar: egyetlen filmbe mindenféle történettípust belezsúfolna (tinilány és reménytelen szerelme, új fiú a suliban, született feleség és az új szomszédok meghódítása, gengszter és zsaru ellentmondásos barátsága). Miközben egy esetlen kamasz hevületével próbálja kifejezni Scorsese iránti olthatatlan szerelmét (lépten-nyomon gengszterfilmes utalásokba botlunk), könyörgöm, De Niro kifáradt maffiózóimázsára építeni egy filmet már tíz évvel ezelőtt is gáz volt. Tommy Lee Jones és Michelle Pfeiffer is kénytelen papírfigurákkal beérni, de ők legalább némi méltósággal játszanak. Az egyetlen igazi pozitívum Besson "cinéma du look"-örökségéből származik: a film képi világára ugyanis nem lehet panasz. Kreatívan alkalmazza a montázst, a színek is elsőrangúak, alakulna valami atmoszféra is - szinte a semmihez.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.