Film

Vérmesék

Film

Mindannyian jobban jártunk volna, ha Luc Besson Az ötödik elem után felhagy a filmezéssel. Most például a híres gitáros, Steve Van Zandt norvégiai ámokfutása (a Lilyhammer) tetszhetett meg neki, ezért Manzoniékat, a New York-i gengsztercsaládot - tanúvédelmi program keretében, még szép - egy isten háta mögötti normandiai falucskába helyezte el.

Lehetett volna persze e turkálóban szerzett ötletből egy Erőszakikra hajazó véres komédia, ha Besson egyáltalán el tudja dönteni, mit is akar. De sajnos végig nem tudjuk meg, hogy mikor kellene nevetnünk (vagy amin nevetünk, az szándékosan vicces-e), és melyek a drámai(nak szánt) jelenetek. A hangnemváltások sem izgalmasak, inkább zavart szülnek.

Másrészt Besson túl sokat akar: egyetlen filmbe mindenféle történettípust belezsúfolna (tinilány és reménytelen szerelme, új fiú a suliban, született feleség és az új szomszédok meghódítása, gengszter és zsaru ellentmondásos barátsága). Miközben egy esetlen kamasz hevületével próbálja kifejezni Scorsese iránti olthatatlan szerelmét (lépten-nyomon gengszterfilmes utalásokba botlunk), könyörgöm, De Niro kifáradt maffiózóimázsára építeni egy filmet már tíz évvel ezelőtt is gáz volt. Tommy Lee Jones és Michelle Pfeiffer is kénytelen papírfigurákkal beérni, de ők legalább némi méltósággal játszanak. Az egyetlen igazi pozitívum Besson "cinéma du look"-örökségéből származik: a film képi világára ugyanis nem lehet panasz. Kreatívan alkalmazza a montázst, a színek is elsőrangúak, alakulna valami atmoszféra is - szinte a semmihez.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.