Film

Vérmesék

Film

Mindannyian jobban jártunk volna, ha Luc Besson Az ötödik elem után felhagy a filmezéssel. Most például a híres gitáros, Steve Van Zandt norvégiai ámokfutása (a Lilyhammer) tetszhetett meg neki, ezért Manzoniékat, a New York-i gengsztercsaládot - tanúvédelmi program keretében, még szép - egy isten háta mögötti normandiai falucskába helyezte el.

Lehetett volna persze e turkálóban szerzett ötletből egy Erőszakikra hajazó véres komédia, ha Besson egyáltalán el tudja dönteni, mit is akar. De sajnos végig nem tudjuk meg, hogy mikor kellene nevetnünk (vagy amin nevetünk, az szándékosan vicces-e), és melyek a drámai(nak szánt) jelenetek. A hangnemváltások sem izgalmasak, inkább zavart szülnek.

Másrészt Besson túl sokat akar: egyetlen filmbe mindenféle történettípust belezsúfolna (tinilány és reménytelen szerelme, új fiú a suliban, született feleség és az új szomszédok meghódítása, gengszter és zsaru ellentmondásos barátsága). Miközben egy esetlen kamasz hevületével próbálja kifejezni Scorsese iránti olthatatlan szerelmét (lépten-nyomon gengszterfilmes utalásokba botlunk), könyörgöm, De Niro kifáradt maffiózóimázsára építeni egy filmet már tíz évvel ezelőtt is gáz volt. Tommy Lee Jones és Michelle Pfeiffer is kénytelen papírfigurákkal beérni, de ők legalább némi méltósággal játszanak. Az egyetlen igazi pozitívum Besson "cinéma du look"-örökségéből származik: a film képi világára ugyanis nem lehet panasz. Kreatívan alkalmazza a montázst, a színek is elsőrangúak, alakulna valami atmoszféra is - szinte a semmihez.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.