Film – Verzió 2013

Nem a mi világunk

  • - urfi -
  • 2013. november 10.

Film

Van az az alkotói szerencse, amivel érdektelen dokumentumfilmet csinálni szinte lehetetlen. Elrontani persze bármit lehet, a palesztin menekültek sorsa ráadásul olyan téma, ahol nehéz kikerülni a közhelyeket, az érzelgősséget vagy épp a pártosságot. Mahdi Fleifelnek ez mind sikerül, de ha kétbalkezes rendező lenne, akkor is csak álmélkodhatnánk azon, milyen szemérmetlen ötletességgel segítik a véletlenek, évtizedes mániák és hirtelen döntések.

false


Már az is utolérhetetlen előny, hogy a libanoni palesztin menekülttábor, Ain al-Hilweh történetét bemutató film készítője a táborban nőtt fel, ott élnek a rokonai, így minden történetet ismer, és bárki magától értetődő természetességgel beszél bele a kamerájába. Ráadásul egyedülálló archív felvételekkel is dolgozhatott, mivel apja a nyolcvanas évektől levideózott akármit, ami mozgott. És ott van az okos és érzékeny Abu Iyad, a rendező legjobb barátja, aki a többéves forgatás közben kilép a Palesztinai Felszabadítási Szervezet katonái közül, majd elindul a táboron kívüli világ és az előre látható, tragikus végkifejlet felé. Mint egy tanmese a palesztin menekültek örök várakozásáról, a visszatérés és a kitörés reménytelenségéről - az apróságokra figyelő kézikamera és a vidám, élettel teli narráció mindent átható személyessége azonban megment a didaxistól. Néha bele is veszünk a részletekbe és a kisiklott életű emberek mindennapjaiba, de éppen ezek: az állandó ismétlések, a kis örömök iránti figyelem vezet oda, hogy a filmnek lesz szava a menekülttáborok boldogságára is.

A filmet a Cirko-Gejzírben vetítik 10-én, vasárnap délután 16.30-tól.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.