Film

A vihar magja

  • 2014. augusztus 21.

Film

Aki egy katasztrófafilmet látott, látta mindet. Általában békés kisvárosi unalomból indítanak; szükséges némi környezetfestés, leendő főszereplők megrajzolása: kis sérelmek, nagy szív, egyszerű jellemek.

Van a közelítő Veszedelem (marslakó, szörnyeteg, természeti csapás), aminek érkezését az egyszerű ember nem is sejti (esetleg nem vesz róla tudomást), csak az az egyetlen (néha maroknyi) megszállott, aki egész életében tudta, hogy eljön majd az ő ideje/
idejük. Veszedelem lecsap, kisemberek nagy tetteket visznek véghez, szakemberek életüket áldozzák. A romokon mindenki szeretni kezdi a másikat, az élet értékes voltát a szereplők felismerik, és ezt könnyes tekintettel belemondják a kamerába. A háttérben lobog az amerikai zászló.

Itt sem látunk egyebet a szokott fordulatoknál, a nemzeti lobogóig bezárólag. Aminek az ő lobogása kissé zavarba ejtő: tornádó volt, természetesen eddig a legnagyobb, repülők, házak, komplett lakónegyedek kavarogtak a légtérben, csak a csillagos-sávos textil maradt valahogy a helyén, ha kissé gyűrötten is. Bár mit mondjon az ember, ha előzőleg látott főhőst páncélautójához botorkálni, miközben amúgy ka­mio­nok repkedtek a feje fölött?

Ne kukacoskodjunk! Már az is szép dolog, hogy vizsgált művünk valamilyen értelemben reflektál a természeti környezet kétségkívül drámai változására. Hogy ufótámadás meg aszteroidák helyett valódi problémákat pendít meg. Látványos a kidolgozás, grandiózusak a film­trükkök – és mindezek reális, különösen az Egyesült Államok területén egyre komolyabb veszélyekre hívják fel a figyelmet.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.