Film

A vihar magja

  • 2014. augusztus 21.

Film

Aki egy katasztrófafilmet látott, látta mindet. Általában békés kisvárosi unalomból indítanak; szükséges némi környezetfestés, leendő főszereplők megrajzolása: kis sérelmek, nagy szív, egyszerű jellemek.

Van a közelítő Veszedelem (marslakó, szörnyeteg, természeti csapás), aminek érkezését az egyszerű ember nem is sejti (esetleg nem vesz róla tudomást), csak az az egyetlen (néha maroknyi) megszállott, aki egész életében tudta, hogy eljön majd az ő ideje/
idejük. Veszedelem lecsap, kisemberek nagy tetteket visznek véghez, szakemberek életüket áldozzák. A romokon mindenki szeretni kezdi a másikat, az élet értékes voltát a szereplők felismerik, és ezt könnyes tekintettel belemondják a kamerába. A háttérben lobog az amerikai zászló.

Itt sem látunk egyebet a szokott fordulatoknál, a nemzeti lobogóig bezárólag. Aminek az ő lobogása kissé zavarba ejtő: tornádó volt, természetesen eddig a legnagyobb, repülők, házak, komplett lakónegyedek kavarogtak a légtérben, csak a csillagos-sávos textil maradt valahogy a helyén, ha kissé gyűrötten is. Bár mit mondjon az ember, ha előzőleg látott főhőst páncélautójához botorkálni, miközben amúgy ka­mio­nok repkedtek a feje fölött?

Ne kukacoskodjunk! Már az is szép dolog, hogy vizsgált művünk valamilyen értelemben reflektál a természeti környezet kétségkívül drámai változására. Hogy ufótámadás meg aszteroidák helyett valódi problémákat pendít meg. Látványos a kidolgozás, grandiózusak a film­trükkök – és mindezek reális, különösen az Egyesült Államok területén egyre komolyabb veszélyekre hívják fel a figyelmet.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.