A fejetlen ember keze

  • Iványi Zsófia
  • 2009. március 26.

Film

Papíron minden rendben. Bár akadnak kisebb-nagyobb súrlódások, a család szép, főleg a nagylány, ő profin tud tízméteres magasságból fejest ugrani.

Papíron minden rendben. Bár akadnak kisebb-nagyobb súrlódások, a család szép, fõleg a nagylány, õ profin tud tízméteres magasságból fejest ugrani. Apja - aki az edzõje is - kimondhatatlanul büszke, arcán az üdvözültek mosolyával figyeli a mozdulatait. A lány erõsen koncentrál, izmai megfeszülnek, elrugaszkodik, majd... lefejeli a pallót és eszméletlenül zuhan a vízbe. Két hét kóma következik. Ébredés után látszólag minden a régi, apa lelkes, már a kórházból menne egyenesen az uszodába, a lány inkább nem. Itt kezdõdnek a bajok. Hová tûnt a macska? És hová a gondozásával megbízott báty? Mitõl olyan ideges az apa? Miért áll egy ásó a hátsó udvar közepén? Álom és ébrenlét határán úsznak be az emlékek. A történet percrõl percre zavarosabb, nehéz eldönteni, mi a valóság és mi a képzelet szüleménye. Az egyre inkább zagyva krimire hajazó film egy esetleges bûntényt hajszol, miközben fokról fokra tárja fel a múlt vétkeit. Vajon igaz-e mindez? Vagy egyáltalán, bármi is belõle? Elvégre egy rémült, nemrég fejbe csapódott lány vezet minket. Mégis megyünk vele tovább, nincs választásunk, tudnunk kell, mi történt, mindenki más mélyen hallgat.

Vajon mi a bûn, hol kezdõdik, és hol végzõdik? Szimpla zsarnokságról, rossz nevelésrõl, fokozatos elhidegülésrõl szól a mese? Esetleg valódi bûntény történt, görög tragédiába illõ, családon belüli borzalom? A vádlott személye egyértelmû, a bûnlajstrom csak nõ, lassan a vádlóknak is sorszámot kell tépniük. Hogy mi is történt és történik valójában, az még mindig kérdéses, de ez már rég senkit sem érdekel...

*** és fél

Neked ajánljuk