A fejetlen ember keze

  • Iványi Zsófia
  • 2009. március 26.

Film

Papíron minden rendben. Bár akadnak kisebb-nagyobb súrlódások, a család szép, főleg a nagylány, ő profin tud tízméteres magasságból fejest ugrani.

Papíron minden rendben. Bár akadnak kisebb-nagyobb súrlódások, a család szép, fõleg a nagylány, õ profin tud tízméteres magasságból fejest ugrani. Apja - aki az edzõje is - kimondhatatlanul büszke, arcán az üdvözültek mosolyával figyeli a mozdulatait. A lány erõsen koncentrál, izmai megfeszülnek, elrugaszkodik, majd... lefejeli a pallót és eszméletlenül zuhan a vízbe. Két hét kóma következik. Ébredés után látszólag minden a régi, apa lelkes, már a kórházból menne egyenesen az uszodába, a lány inkább nem. Itt kezdõdnek a bajok. Hová tûnt a macska? És hová a gondozásával megbízott báty? Mitõl olyan ideges az apa? Miért áll egy ásó a hátsó udvar közepén? Álom és ébrenlét határán úsznak be az emlékek. A történet percrõl percre zavarosabb, nehéz eldönteni, mi a valóság és mi a képzelet szüleménye. Az egyre inkább zagyva krimire hajazó film egy esetleges bûntényt hajszol, miközben fokról fokra tárja fel a múlt vétkeit. Vajon igaz-e mindez? Vagy egyáltalán, bármi is belõle? Elvégre egy rémült, nemrég fejbe csapódott lány vezet minket. Mégis megyünk vele tovább, nincs választásunk, tudnunk kell, mi történt, mindenki más mélyen hallgat.

Vajon mi a bûn, hol kezdõdik, és hol végzõdik? Szimpla zsarnokságról, rossz nevelésrõl, fokozatos elhidegülésrõl szól a mese? Esetleg valódi bûntény történt, görög tragédiába illõ, családon belüli borzalom? A vádlott személye egyértelmû, a bûnlajstrom csak nõ, lassan a vádlóknak is sorszámot kell tépniük. Hogy mi is történt és történik valójában, az még mindig kérdéses, de ez már rég senkit sem érdekel...

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.