A titok legmélyéig még e nagyszerű, felkavaró, megrázó dokumentumfilm végén sem jutunk el. Talán azért nem, mert túl sok idő telt el: és nem is az 1978. november 18-i guayanai tömeges öngyilkosság, vagy inkább tömeggyilkosság, hanem a szektavezér, Jim Jones gyermek- és kamaszkora óta. Talán azért nem, mert ez a titok, a Gonosz keletkezése, nevelődése és működése emberi szemmel csak felszínileg érzékelhető, s nem magyarázható meg kimerítően. Csak dokumentálni tudjuk, s e dokumentáció margóján bátortalan kérdéseket feltenni természetéről.
E film alkotói nagy műgonddal és türelmesen végzik metafizikai feltáró munkájukat. A drámai expozíció után ellátogatnak James Warren Jones poros indianai szülőfalujába, hogy a Népek Temploma későbbi alapítójának és atyaúristenének zaklatott gyerekkora felől tájékozódjanak. Archív felvételek, fotók, visszaemlékezések segítségével végigkísérik a vezér ifjúkorát: a prédikáláshoz való tehetségének és/vagy az emberek manipulálására való képességének kibontakozását, előbb a metodista, majd a pünkösdi egyház kebelén. A saját egyház megalapítását Indianapolisban az ötvenes évek közepén. Jones már a kezdetektől valamifajta evangéliumi szocializmust hirdetett: a szegényekhez, a kirekesztettekhez szólt, s megvetette és gyűlölte a faji megkülönböztetés minden formáját. Jones egyszerű, de szép dolgokat mondott az egyenlőségről, a szegények becsületéről és a megalázottak méltóságáról. Közönségének derékhada ennek megfelelően az alacsonyabb fekete néprétegekből toborzódott: a gospelektől hangos "istentiszteleteken" a népi vallásosság egyszerű, ám meghatóan őszinte, elementáris formája dominált. A vallási mámor áldozatait pedig, akik a legnyilvánvalóbb csalásokat is készpénznek vették, mit sem zavarta a rossz arc és a bomlott tekintet.
Miután Jones - a túlnyomórészt fehér indianapolisi környezet ellenségessége miatt - telephelyét Kaliforniába helyezte át, kisvártatva országosan ismert személyiség lett. Tevékenysége pompásan beleillett a hatvanas évek felszabadultan forradalmi, ám békés hangulatába. Követőinek tábora több ezresre dagadt: egész családok csatlakoztak a társadalomból való kivonulást, a szocialista utópia megvalósítását ígérő mozgalmához. Politikusok keresték az ismeretségét; befolyásos emberré vált. Ám ekkoriban már elhatalmasodott rajta személyiségének sötét oldala. A halál és a hatalom imádata. A szekta tagjaival eladatta minden értéküket, pénzüket elvette, szexuálisan kihasználta, és napi 20 órát dolgoztatta őket. Amikor a sajtó meg a tagok kétségbeesett hozzátartozói a nyomába eredtek, s a kaliforniai Red Valley-ban is forró lett a talaj a lába alatt, Guayanába vándorolt tovább. És abból a táborból már azoknak sem volt menekülés, akik időközben rájöttek, hogy a Sátán mesterkedik életükkel.
Mire eddig, az utolsó napok vérfagyasztó történetének rekonstruálásáig érünk a filmben, megtört emberek vagyunk. A megszólalók - a túlélők - sorra omlanak össze a kamera lencséje előtt. Mi pedig rájövünk arra, hogy ez a film mégsem a Gonosz, hanem a Gonosz áldozatainak a történetét meséli el. Azokét, akik legszebb, legnemesebb indítékaik miatt veszítették el mindenüket.
Stanley Nelson, USA, 2006
