A hamis próféta - Jonestown

  • - bbe -
  • 2007. november 1.

Film

A titok legmélyéig még e nagyszerű, felkavaró, megrázó dokumentumfilm végén sem jutunk el. Talán azért nem, mert túl sok idő telt el: és nem is az 1978. november 18-i guayanai tömeges öngyilkosság, vagy inkább tömeggyilkosság, hanem a szektavezér, Jim Jones gyermek- és kamaszkora óta.

A titok legmélyéig még e nagyszerű, felkavaró, megrázó dokumentumfilm végén sem jutunk el. Talán azért nem, mert túl sok idő telt el: és nem is az 1978. november 18-i guayanai tömeges öngyilkosság, vagy inkább tömeggyilkosság, hanem a szektavezér, Jim Jones gyermek- és kamaszkora óta. Talán azért nem, mert ez a titok, a Gonosz keletkezése, nevelődése és működése emberi szemmel csak felszínileg érzékelhető, s nem magyarázható meg kimerítően. Csak dokumentálni tudjuk, s e dokumentáció margóján bátortalan kérdéseket feltenni természetéről.

E film alkotói nagy műgonddal és türelmesen végzik metafizikai feltáró munkájukat. A drámai expozíció után ellátogatnak James Warren Jones poros indianai szülőfalujába, hogy a Népek Temploma későbbi alapítójának és atyaúristenének zaklatott gyerekkora felől tájékozódjanak. Archív felvételek, fotók, visszaemlékezések segítségével végigkísérik a vezér ifjúkorát: a prédikáláshoz való tehetségének és/vagy az emberek manipulálására való képességének kibontakozását, előbb a metodista, majd a pünkösdi egyház kebelén. A saját egyház megalapítását Indianapolisban az ötvenes évek közepén. Jones már a kezdetektől valamifajta evangéliumi szocializmust hirdetett: a szegényekhez, a kirekesztettekhez szólt, s megvetette és gyűlölte a faji megkülönböztetés minden formáját. Jones egyszerű, de szép dolgokat mondott az egyenlőségről, a szegények becsületéről és a megalázottak méltóságáról. Közönségének derékhada ennek megfelelően az alacsonyabb fekete néprétegekből toborzódott: a gospelektől hangos "istentiszteleteken" a népi vallásosság egyszerű, ám meghatóan őszinte, elementáris formája dominált. A vallási mámor áldozatait pedig, akik a legnyilvánvalóbb csalásokat is készpénznek vették, mit sem zavarta a rossz arc és a bomlott tekintet.

Miután Jones - a túlnyomórészt fehér indianapolisi környezet ellenségessége miatt - telephelyét Kaliforniába helyezte át, kisvártatva országosan ismert személyiség lett. Tevékenysége pompásan beleillett a hatvanas évek felszabadultan forradalmi, ám békés hangulatába. Követőinek tábora több ezresre dagadt: egész családok csatlakoztak a társadalomból való kivonulást, a szocialista utópia megvalósítását ígérő mozgalmához. Politikusok keresték az ismeretségét; befolyásos emberré vált. Ám ekkoriban már elhatalmasodott rajta személyiségének sötét oldala. A halál és a hatalom imádata. A szekta tagjaival eladatta minden értéküket, pénzüket elvette, szexuálisan kihasználta, és napi 20 órát dolgoztatta őket. Amikor a sajtó meg a tagok kétségbeesett hozzátartozói a nyomába eredtek, s a kaliforniai Red Valley-ban is forró lett a talaj a lába alatt, Guayanába vándorolt tovább. És abból a táborból már azoknak sem volt menekülés, akik időközben rájöttek, hogy a Sátán mesterkedik életükkel.

Mire eddig, az utolsó napok vérfagyasztó történetének rekonstruálásáig érünk a filmben, megtört emberek vagyunk. A megszólalók - a túlélők - sorra omlanak össze a kamera lencséje előtt. Mi pedig rájövünk arra, hogy ez a film mégsem a Gonosz, hanem a Gonosz áldozatainak a történetét meséli el. Azokét, akik legszebb, legnemesebb indítékaik miatt veszítették el mindenüket.

Stanley Nelson, USA, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.