Magyar Narancs: Legújabb filmje semmihez sem hasonlít, amit eddig öntől láttam.
Francis Ford Coppola: Mindig is egyéni filmalkotónak tartottam magam. Bár az egyéni nem a legjobb kifejezés. Kísérletező, ezt nem szabad használni. Avantgárd? Még rosszabb. Szerzői filmes? Mit jelentenek ezek tulajdonképpen? Csupán azt, hogy inkább szerelemből és szenvedélyből készítem a filmjeimet, nem tartom munkának a rendezést. Egy folyamat része, amely az írással kezdődik. A keresztapa teljesen felborította az életemet. Egyszer csak híres és nagyon fontos lettem. Nem számítottam erre, sosem voltam gazdag. Fiatalon olyan karriert futottam be, mint egy öregember. Most, öregen viszont arra vágyom, hogy úgy alkothassak, mint egy fiatal. Újra tanulni szeretnék, olyan filmeket készíteni, amelyeket alapvetően nem tudom, hogyan kellene rutinból megoldani.
MN: Emiatt lehet, hogy sokan csalódni fognak.
FFC: Lehet, hogy ezek a filmek most nem lesznek tökéletesek, de legalább újak. Kérdéseket teszek fel az élettel kapcsolatban, a választ keresem most a moziban: az emberi belsőt. A rendezők rémálma, hogy nem tudják kifejteni a filmekben, mit gondolnak. A dialógus nem fejezi ki a bensőnket, a belső hangot, az érzéseinket, az emlékeinket. Nekem sincs rá módszerem. Egy olyan filmet akartam készíteni, amely az álom és a valóság viszonyáról szól, és csak a szerencsémben reménykedtem, hogy ez minél jobban sikerül.
MN: De mi tartott ilyen sokáig? Miért kellett tíz évet várnunk?
FFC: Egy játékfilm elkészítése legalább három év. És akkor még nem beszéltem a megelőző folyamatokról. Állandóan tervezek filmeket, egyszerre három-négy vasat tartok a tűzben. Választ egyet az ember, talán azt, amelyik épp akkor a legjobban tetszik, vagy azt, amelyikre már leszerződött - mondjuk - Brad Pitt. Olyan, mintha lottózna az ember. Amire meg nem jut idő, átengedi másnak - így lettem producer. Tény, hogy kilenc évig nem rendeztem, de nagyon sokat dolgoztam, írtam.
MN: Például a sajtóban is sokat emlegetett sci-fit, a Megalopolist?
FFC: Igen, és annyira ambiciózus terv volt, hogy talán azért sem tudtam megvalósítani. De sosem adom alább. Az ambíció számomra alapkövetelmény. Boldogabb vagyok, ha kidolgozok egy grandiózus tervet, mint ha készítek egy átlagos filmet. Még akkor is, ha végül nem sikerül leforgatnom.
MN: Ha már az ambíciónál tartunk, új filmjében nincs benne hiány. Az emberi lelket kutatja.
FFC: Amikor gyerek voltam, imádtam Hitchcock Szédülését. Egy mindent elsöprő szerelmi történet volt egy rejtélybe csomagolva, amiről később kiderül, hogy csak egy szimpla gyilkosság húzódik a háttérben. A Youth Without Youth esetében a titok olyasvalami, amire mindannyian keressük a választ. Mi a halál? Létezik-e a reinkarnáció? Mi a különbség álom és valóság között? Persze vannak kényelmes válaszok is. Olyan ez, mint amikor még azt hitték az emberek, hogy a Föld lapos. Bár a különböző vallások, filozófiák és tudományok segítenek, több titkot rejt az élet, mint amennyit képesek vagyunk feldolgozni. A művészet az egyik lehetősége annak, hogy túllépjünk a saját korlátainkon.
MN: Számos filmjében használ visszatérő motívumokat, szimbólumokat.
FFC: Mindig is költészetnek tartottam a filmet, nem lineárisan elbeszélt prózának, mint ahogy azt sokan gondolják. A metafora minden mozi alapja, a leglenyűgözőbb benne, amikor azt látjuk, amit nem is látunk.
MN: Kortársa, Martin Scorsese nyilatkozta nemrég, hogy kicsit visszafogja magát, mert fél, hogy elveszti az energiáit. Ön most tér vissza a versenybe.
FFC: Tudja, egy öregember mindent megtehet, amit egy fiatal, csak épp nem olyan gyakran.
MN: És ha visszatekint az eddigi életművére, elégedett?
FFC: Az én családomban mindig is a tehetség volt a legfontosabb. Görcsösen követeltem hát magamnak. Kétségbeestem, amikor láttam, hogy az iskolában többen könnyedén rajzolnak, hangszeren játszanak vagy profi módon táncolnak. Én voltam a fekete bárány. Eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy a tehetség milyen sokféle lehet. Akár teljesen láthatatlan. Amikor az életművemre gondolok, nem látom a tehetséget, még nem készítettem el azt a filmet, amelyet mindig is szerettem volna. Egy olyat, mint egy Tennessee Williams-dráma. Ez egy szívszorító, roppant szenvedélyes mű lesz, amihez a Youth Without Youth egy fontos lépcső.
MN: Azt hittem, azért A keresztapával elégedettebb.
FFC: Borzalmas alkotófolyamat volt. A stúdiónak egyáltalán nem tetszett, és huszonkilenc évesen el nem tudtam képzelni, hogy milyen lehet egy nagy klán. A gengszterekről nem tudtam semmit, de az olasz családokról igen. Biztos voltam benne, hogy bukás lesz. Jól megtréfált végül a sors.
MN: Néhány hete nyilatkozta, hogy betörtek az irodájába, és ellopták a laptopját legújabb filmje, a Tetro forgatókönyvével. Sikerült már újraírnia?
FFC: Szerencsére nem lopták el az összes számítógépet, nincs katasztrófa, csak némi kreatív munkám veszett el. Bár most ki kéne használnom az alkalmat, füllenthetnék, nem? Életem legjobb forgatókönyve volt. Ha nem lesz jó a film, a tolvaj lesz az oka.
