"A tolvaj lesz az oka" - Francis Ford Coppola filmrendező

  • Csákvári Géza
  • 2007. november 8.

Film

Tíz év szünet után állt ismét a kamera mögé. A Youth Without Youth világpremierje a római filmfesztiválon volt, s a bemutató után beszélgettünk.

Magyar Narancs: Legújabb filmje semmihez sem hasonlít, amit eddig öntől láttam.

Francis Ford Coppola: Mindig is egyéni filmalkotónak tartottam magam. Bár az egyéni nem a legjobb kifejezés. Kísérletező, ezt nem szabad használni. Avantgárd? Még rosszabb. Szerzői filmes? Mit jelentenek ezek tulajdonképpen? Csupán azt, hogy inkább szerelemből és szenvedélyből készítem a filmjeimet, nem tartom munkának a rendezést. Egy folyamat része, amely az írással kezdődik. A keresztapa teljesen felborította az életemet. Egyszer csak híres és nagyon fontos lettem. Nem számítottam erre, sosem voltam gazdag. Fiatalon olyan karriert futottam be, mint egy öregember. Most, öregen viszont arra vágyom, hogy úgy alkothassak, mint egy fiatal. Újra tanulni szeretnék, olyan filmeket készíteni, amelyeket alapvetően nem tudom, hogyan kellene rutinból megoldani.

MN: Emiatt lehet, hogy sokan csalódni fognak.

FFC: Lehet, hogy ezek a filmek most nem lesznek tökéletesek, de legalább újak. Kérdéseket teszek fel az élettel kapcsolatban, a választ keresem most a moziban: az emberi belsőt. A rendezők rémálma, hogy nem tudják kifejteni a filmekben, mit gondolnak. A dialógus nem fejezi ki a bensőnket, a belső hangot, az érzéseinket, az emlékeinket. Nekem sincs rá módszerem. Egy olyan filmet akartam készíteni, amely az álom és a valóság viszonyáról szól, és csak a szerencsémben reménykedtem, hogy ez minél jobban sikerül.

MN: De mi tartott ilyen sokáig? Miért kellett tíz évet várnunk?

FFC: Egy játékfilm elkészítése legalább három év. És akkor még nem beszéltem a megelőző folyamatokról. Állandóan tervezek filmeket, egyszerre három-négy vasat tartok a tűzben. Választ egyet az ember, talán azt, amelyik épp akkor a legjobban tetszik, vagy azt, amelyikre már leszerződött - mondjuk - Brad Pitt. Olyan, mintha lottózna az ember. Amire meg nem jut idő, átengedi másnak - így lettem producer. Tény, hogy kilenc évig nem rendeztem, de nagyon sokat dolgoztam, írtam.

MN: Például a sajtóban is sokat emlegetett sci-fit, a Megalopolist?

FFC: Igen, és annyira ambiciózus terv volt, hogy talán azért sem tudtam megvalósítani. De sosem adom alább. Az ambíció számomra alapkövetelmény. Boldogabb vagyok, ha kidolgozok egy grandiózus tervet, mint ha készítek egy átlagos filmet. Még akkor is, ha végül nem sikerül leforgatnom.

MN: Ha már az ambíciónál tartunk, új filmjében nincs benne hiány. Az emberi lelket kutatja.

FFC: Amikor gyerek voltam, imádtam Hitchcock Szédülését. Egy mindent elsöprő szerelmi történet volt egy rejtélybe csomagolva, amiről később kiderül, hogy csak egy szimpla gyilkosság húzódik a háttérben. A Youth Without Youth esetében a titok olyasvalami, amire mindannyian keressük a választ. Mi a halál? Létezik-e a reinkarnáció? Mi a különbség álom és valóság között? Persze vannak kényelmes válaszok is. Olyan ez, mint amikor még azt hitték az emberek, hogy a Föld lapos. Bár a különböző vallások, filozófiák és tudományok segítenek, több titkot rejt az élet, mint amennyit képesek vagyunk feldolgozni. A művészet az egyik lehetősége annak, hogy túllépjünk a saját korlátainkon.

MN: Számos filmjében használ visszatérő motívumokat, szimbólumokat.

FFC: Mindig is költészetnek tartottam a filmet, nem lineárisan elbeszélt prózának, mint ahogy azt sokan gondolják. A metafora minden mozi alapja, a leglenyűgözőbb benne, amikor azt látjuk, amit nem is látunk.

MN: Kortársa, Martin Scorsese nyilatkozta nemrég, hogy kicsit visszafogja magát, mert fél, hogy elveszti az energiáit. Ön most tér vissza a versenybe.

FFC: Tudja, egy öregember mindent megtehet, amit egy fiatal, csak épp nem olyan gyakran.

MN: És ha visszatekint az eddigi életművére, elégedett?

FFC: Az én családomban mindig is a tehetség volt a legfontosabb. Görcsösen követeltem hát magamnak. Kétségbeestem, amikor láttam, hogy az iskolában többen könnyedén rajzolnak, hangszeren játszanak vagy profi módon táncolnak. Én voltam a fekete bárány. Eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy a tehetség milyen sokféle lehet. Akár teljesen láthatatlan. Amikor az életművemre gondolok, nem látom a tehetséget, még nem készítettem el azt a filmet, amelyet mindig is szerettem volna. Egy olyat, mint egy Tennessee Williams-dráma. Ez egy szívszorító, roppant szenvedélyes mű lesz, amihez a Youth Without Youth egy fontos lépcső.

MN: Azt hittem, azért A keresztapával elégedettebb.

FFC: Borzalmas alkotófolyamat volt. A stúdiónak egyáltalán nem tetszett, és huszonkilenc évesen el nem tudtam képzelni, hogy milyen lehet egy nagy klán. A gengszterekről nem tudtam semmit, de az olasz családokról igen. Biztos voltam benne, hogy bukás lesz. Jól megtréfált végül a sors.

MN: Néhány hete nyilatkozta, hogy betörtek az irodájába, és ellopták a laptopját legújabb filmje, a Tetro forgatókönyvével. Sikerült már újraírnia?

FFC: Szerencsére nem lopták el az összes számítógépet, nincs katasztrófa, csak némi kreatív munkám veszett el. Bár most ki kéne használnom az alkalmat, füllenthetnék, nem? Életem legjobb forgatókönyve volt. Ha nem lesz jó a film, a tolvaj lesz az oka.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.