| ||
Szépen gabalyodnak, meg kell hagyni, ahogy csak francia filmekben szoktak, talán azért, mert az ottani művészeknek külön nyelvük van az ilyen gabalyodásokhoz - trüffelizmus vagy valami hasonló címszó alatt kell keresni. S mivel ez az a film, mely annak okán lett híres, hogy Emma és Adéle ágyjelenetei nem sokat hagynak a képzeletre, munkaköri kötelességünk nekünk is leírni, bár mostanra elég unalmas olvasni a nyalás így-úgy ragozott formáit. Utoljára talán Fassbender farka (Shame) hozott ennyit a konyhára, az élbolytól messze lemaradva pedig Winterbottom és a 9 dal művészfilmes genitáliái jönnek. Ami Emmát és Adéle-t illeti, szerelmüknek 179 perc alatt kell bejárnia azt a gyöngyvirágtól lombhullásig tartó ívet, melyet hasonlóan érzékeny francia filmesek azért 120 percben is képesek lezavarni. A Szemünk fényében (2011-ben a franciák Oscar-jelöltje) még nagybeteg gyermek is volt, mégsem kellett három óra egy hasonlóan szenvedélyes - igaz, maratoni szexjelenetek nélküli - kapcsolat bemutatásához.
Adéle háromórásra nyújtott lamúrjában van valahol, nem is mélyen, egy hangulatos másfél órás mozidarab: ősszel, tavasszal, paddal, szerelemmel, megzabolázhatatlan tincsekkel, és igen, még nyalással is.
A Vertigo Média bemutatója
