Film

Ember és természet gyilkos (és persze örök) harca zajlik a szemünk előtt, pont úgy, ahogy nemrég Mads Mikkelsen küzdött az Északi-sarkon (Sarkvidék; 2018), vagy kicsit régebben Robert Redford az óceánon (Minden odavan; 2013).

Ma már csak negatív felhangokkal említik Jared Leto alakítását a Mielőtt meghaltamban, hiszen ciszhetero férfiként játszott egy transz karaktert.

Ne szidd a műveidet, mert azzal a rajongóidat bántod meg – üzeni Az elveszett város, majd a sajátjaival megetet egy ugyanolyat, mint amit végig kritizál.

Vannak filmek, amelyek megérteni és megértetni próbálják – nem a terrorizmust, de a terroristává lett emberi lények tudatállapotát.

Amikor Sztupa és Troché lementek a révhez, egyenesen a fertőből indultak.

Már a film alapját képező, a címszerepet törpére átíró, ám így is (vagy épp ezért) sikeres Broadway-musical is félreérti és -érteti a kedvelt verses színművet. Edmond Rostand darabja ugyanis valóban egy súlyosan sérült ember drámája, de a probléma nem fizikai, Cyrano valójában nem orrának méretétől, hanem a külsőségeket mindenek fölé helyező világ ürességétől szenved.

Steve Carell mellszőrzetének szmájli alakú gyantázása tizenöt év alatt klasszikus komédiává nemesedett – a 2005-ös 40 éves szűznek azonban nem ez az egyetlen hagyatéka: egy csapásra a térképre tette Judd Apatow-t, aki személyes hangulatú romkomjaival és gyereklelkű felnőtt hőseivel az elmúlt évtizedek egyik legmenőbb rendezőjévé vált.

Három filmbe telt David Yatesnek, míg valódi tétekkel és drámai feszültséggel töltötte meg az addig cuki állatokra és gyermeteg humorra felfűzött új Harry Potter-sorozatot.

Ebben a filmben minden adott a ríkatós fajta, hazafias giccshez.

Számkivetett tizenéves hősünk furcsa zajok nyomába ered a hátsó kertben – egy apró, ráncos űrlény helyett saját magát találja ott, pár évvel idősebben.

„Orális szex a #metoo korában?” – hangzik el a tételmondat a tavalyi év egyik legkedveltebb filmjében.

Amikor Sztupa és Troché lementek az MHK-pályára, épp elkezdett esni az eső.

A szerelem nevében eddig a csillagokat volt szokás lehozni az égről, a jövőben ez is másként lesz.

Julian Fellowes amerikai válasza saját ragyogó brit családi sagájára, a Downton Abbey-re.