tévésmaci

Rókahalászat

  • tévésmaci
  • 2022. április 20.

Film

Amikor Sztupa és Troché lementek az MHK-pályára, épp elkezdett esni az eső.

Még nem zuhogott, inkább csak csepergett, de az előző égszakadás hagyta tócsákban azért szépen sokasodtak a karikák. Sztupa felhajtotta viharkabátján a gallért, Troché szorosabbra húzta orkánján az övet. Ők aztán nem fognak ronggyá ázni, a viharkabát mindent kibír, nézd most is a csöppöket a fakó sárga anyagon, ahogy megjelennek sorban, mind kiad egy kis alakzatot, hogy aztán mellé érkezvén rögtön összemosódjon vele a társa, s végül egy nagyobb felületet sötétre, már-már sötétzölden feketére fessenek, egyelőre csak a tarkó alatti hátrészt a vállak között. Troché Bécsből hozatta az orkánját, annak meg sem kottyan pár csepp eső, nem beszélve a csinosságáról. Megnézik benne az embert az utcán, a barnában már nem annyira, de a sötétkékben még sokan. Hamarosan persze ki fog menni a divatból, s akkor érdemes lesz anorákra váltani. A viharkabát kétségkívül örök darab, bár Sztupa benne kicsit olyan Matula bácsis, a fiatal Matula bácsi, ha feljön Pestre. Tényleg, van olyan, hogy fiatal bácsi, állította meg gondolatainak futamát Troché, majdnem a járásában is megtorpant, de végül csak vállat vonyított, a fiatal Matula, bácsi nélkül, az ereje teljében kicsattanó, minden ösztövérsége dacára is robusznyinak ható Matula lépdel mellettem, s ennek megnyugtatónak kéne lennie. Na jó, valamennyire az, biztos ezen is túlleszünk, bár lesz némi hőzöngés, mindig van hőzöngés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.