Az elveszett város

Ne szidd a műveidet, mert azzal a rajongóidat bántod meg – üzeni Az elveszett város, majd a sajátjaival megetet egy ugyanolyat, mint amit végig kritizál.

Az olcsó, ám rengeteg olvasót vonzó erotikus ponyvák írónője és a könyvei címlapján szereplő üresfejű Adonisz – holmi emberrablásból kifolyólag – egy letűnt város kincseinek felkutatásába bonyolódik. A kaland során a saját alkotásitól is kategorikusan elhatárolódó tudósnő és a modellfiú nézetei (is) egyre közelebb kerülnek. A gonosz elől menekülve pedig lassan ráébrednek, hogy a kincs, amit kerestek, végig ott volt előttük…

Piktogram-egyszerűségű figurák és cselekmény, amelyekért az alkotó még a klisézsákba sem volt hajlandó túl mélyre nyúlni. Paródia, mondják rá, mentegetve a kidobott két órát. Tény, hogy akad a filmben egy csomó önreflexív próbálkozás, de a paródiához szükség lenne humorra is. Mármint olyanra, amitől a filmmel együtt és nem rajta – vagy még inkább kínjában – kacag a néző. Az elveszett város rejtélyénél is érdekesebb kérdés, hogy vajon mivel vették rá a két színészt minderre, hiszen Channing Tatumban, ahogy a Katonadologban is megvillantotta már, jóval több van egy ilyen szerepnél, Sandra Bullocknak pedig – aki a Megbocsáthatatlan után a csúcsról tudott volna visszavonulni – jókora visszalépés ez a szerep.