Visszhang: film

Az elveszett város

Visszhang

Ne szidd a műveidet, mert azzal a rajongóidat bántod meg – üzeni Az elveszett város, majd a sajátjaival megetet egy ugyanolyat, mint amit végig kritizál.

Az olcsó, ám rengeteg olvasót vonzó erotikus ponyvák írónője és a könyvei címlapján szereplő üresfejű Adonisz – holmi emberrablásból kifolyólag – egy letűnt város kincseinek felkutatásába bonyolódik. A kaland során a saját alkotásitól is kategorikusan elhatárolódó tudósnő és a modellfiú nézetei (is) egyre közelebb kerülnek. A gonosz elől menekülve pedig lassan ráébrednek, hogy a kincs, amit kerestek, végig ott volt előttük…

Piktogram-egyszerűségű figurák és cselekmény, amelyekért az alkotó még a klisézsákba sem volt hajlandó túl mélyre nyúlni. Paródia, mondják rá, mentegetve a kidobott két órát. Tény, hogy akad a filmben egy csomó önreflexív próbálkozás, de a paródiához szükség lenne humorra is. Mármint olyanra, amitől a filmmel együtt és nem rajta – vagy még inkább kínjában – kacag a néző. Az elveszett város rejtélyénél is érdekesebb kérdés, hogy vajon mivel vették rá a két színészt minderre, hiszen Channing Tatumban, ahogy a Katonadologban is megvillantotta már, jóval több van egy ilyen szerepnél, Sandra Bullocknak pedig – aki a Megbocsáthatatlan után a csúcsról tudott volna visszavonulni – jókora visszalépés ez a szerep.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.