Film

Amerikai bérgyilkos

  • - kg -
  • 2017. október 21.

Film

Az amerikai szakembereket bemutató produkciók sorában az Amerikai mesterlövész és az Amerikai mesterszakács után elég hamar eljutottunk a szakállvágóval nem, de a kézifegyverekkel remekül bánó fiatalemberhez, akit rettenetes bosszúvágya (mennyasszonyát a szeme láttára lövik szitává szakállas terroristák) egyenesen Michael Keaton katonás karjaiba hajt, mely karok a CIA szolgálatában állnak, ezért inkább ölnek, mint ölelnek. A fiú makacs és már nagyon ölne, persze nem akárkit, hanem Amerika ellenségeit – az ilyen srácoknak hol máshol, mint a CIA gyilkosképzőjében (osztályfőnök: Keaton) van a helyük. Gyerekképű hősünk nem az alsó tagozatban kezdi, hanem a végzősök közt, első tanegysége a „hogyan szúrjuk nyakon a másikat” szeminárium (oktató: Keaton). Mint tudjuk, ölni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Nem búsongó bölcsészek kellenek ide, hanem cselekvőképes, vérszomjas fiatalok, mielőtt azonban kiszakadna egy aggodalmas sóhaj a humánusabb lelkekből, jobb, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a buta akciófilmek mezőnyében viszonylag ritkán kapunk mást, mint buta akciófilmet. Kapunk viszont egy atombombát, ami ketyeg, és ha egy atombomba valahol Európában ketyeg, az jó hír a stábnak: irány a Piazza Navona! Keaton aggodalmasan a kapucsínója fölé hajol, színészetből ma ennyi jutott, egy torokszúrós filmben ez sem kevés. A mesterségeket bemutató sorozat eljövendő darabjaiban biz­to­san lehet majd többet sztanyiszlav­­­sz­kijkodni, várjuk is már nagyon az Amerikai asztalos és az Amerikai cukrász című részeket.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.