Tévésorozat

Felfal a múlt

Amerikai Horror Story - A gyilkos ház

  • G. A.
  • 2013. július 13.

Film

A szellemjárta ház olyan, mint a pályaudvar vagy az autóvezetés: ha kimetszenénk a filmtörténet testéből, áldozatunk hamar vérét veszítené kontár kezünk között. De ha kétségkívül fejfájdító feladat volna is egybegereblyézni, hogy ki mindenki fordult meg az évtizedek során e különös házak embervérrel mázolt falai között, azért még mindig nem tűnik teljesen lehetetlen vállalásnak érdekfeszítő hangfekvésben elővezetni ugyanazt a mesét a nyikorgó hajópadlók penészszagú világáról - még ha az utóbbi időben ez a bűvésztrükk az Ördöggerinc és az Árvaház rendezőit leszámítva senkinek sem sikerült úgy igazán.

A Kés/alatt megalkotói ebben a két éve indult, hozzánk most megérkező, minden évadával egy-egy nagy horrortoposzra koncentráló sorozatukban (a második évad elmegyógyintézetben játszódik, a készülő harmadik boszorkányok közé vezet majd) viszont meg sem kísérlik a legalább részleges eredetiség illúziójának megteremtését, hanem inkább egyfajta antologikus megközelítés mellé karistolják oda az ikszet.

A döntés nem marad következmények nélkül: az Amerikai Horror Story első évadának végigpörgetése közben szinte az összes vonatkozó horrorfilmnek muszáj eszünkbe jutnia Robert Wise The Hauntingjától a Ragyogáson át, mondjuk, a Más világig, sőt az évad második felében a 70-es évek óta töretlenül népszerű, megszállt gyermekekkel riogató nyomasztások úgyszintén közismert motívumai is beszivárognak a házba a rothadó pince nyílásain át. Mindez idegesítően értelmetlen vagy bosszantóan renyhe alkotói tevékenykedésnek tűnhetne, ha a széria készítői nem közelítenének a tárgyukhoz rokonszenvesen régimódi szemlélettel. Brad Falchuk és Ryan Murphy számára az atmoszférateremtés és a képességes színészekkel életre hívott, vérbő karakterek felléptetése ugyanis legalább annyira fontos, mint az itt-ott figyelemre méltóan perverz ijesztgetés. A gyilkos ház mindenekfelett a színésznők évada, amely a brutális múlttal megátkozott épületbe beköltöző Harmon família szétcsúszó anyatigriseként egyfelől új közönséggel szeretteti meg a Kerge város és a Nashville sztárját, a szaporodó ráncait méltósággal viselő, csodaszép Connie Brittont, másrészt bevezeti Hollywoodba a 18 éves (azóta már a tehetségéhez illő módon Sofia Coppolával forgató) Taissa Farmigát. És ez még nem minden: erre a sorozatra ugyanis elsősorban úgy fogunk emlékezni majd, mint amely élete egyik nagy szerepéhez juttatta az utóbbi időben kissé ködbe bújt Jessica Lange-et, aki rezervált Szörnyella De Frász-parafrázist mutat be - egy tornádó erejével.

Végeredményben az Amerikai Horror Story majdnem annyira eredményes mozgóképes próbálkozásnak mutatja magát a fénytelen humor, a borzalom és a gátlástalanul összehordott közhelyek egybegyúrására, mint amilyen Wes Craven Sikolya volt két évtizeddel ezelőtt, melynek - persze, ha emlékszünk rá - az a kétes dicsőség jutott osztályrészül, hogy keresztülhúzhatott egy kifent pengét az amerikai horrorfilm nyaki ütőerén.

Péntek esténként a Viasat6-on

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.