Tévésorozat

Felfal a múlt

Amerikai Horror Story - A gyilkos ház

  • G. A.
  • 2013. július 13.

Film

A szellemjárta ház olyan, mint a pályaudvar vagy az autóvezetés: ha kimetszenénk a filmtörténet testéből, áldozatunk hamar vérét veszítené kontár kezünk között. De ha kétségkívül fejfájdító feladat volna is egybegereblyézni, hogy ki mindenki fordult meg az évtizedek során e különös házak embervérrel mázolt falai között, azért még mindig nem tűnik teljesen lehetetlen vállalásnak érdekfeszítő hangfekvésben elővezetni ugyanazt a mesét a nyikorgó hajópadlók penészszagú világáról - még ha az utóbbi időben ez a bűvésztrükk az Ördöggerinc és az Árvaház rendezőit leszámítva senkinek sem sikerült úgy igazán.

A Kés/alatt megalkotói ebben a két éve indult, hozzánk most megérkező, minden évadával egy-egy nagy horrortoposzra koncentráló sorozatukban (a második évad elmegyógyintézetben játszódik, a készülő harmadik boszorkányok közé vezet majd) viszont meg sem kísérlik a legalább részleges eredetiség illúziójának megteremtését, hanem inkább egyfajta antologikus megközelítés mellé karistolják oda az ikszet.

A döntés nem marad következmények nélkül: az Amerikai Horror Story első évadának végigpörgetése közben szinte az összes vonatkozó horrorfilmnek muszáj eszünkbe jutnia Robert Wise The Hauntingjától a Ragyogáson át, mondjuk, a Más világig, sőt az évad második felében a 70-es évek óta töretlenül népszerű, megszállt gyermekekkel riogató nyomasztások úgyszintén közismert motívumai is beszivárognak a házba a rothadó pince nyílásain át. Mindez idegesítően értelmetlen vagy bosszantóan renyhe alkotói tevékenykedésnek tűnhetne, ha a széria készítői nem közelítenének a tárgyukhoz rokonszenvesen régimódi szemlélettel. Brad Falchuk és Ryan Murphy számára az atmoszférateremtés és a képességes színészekkel életre hívott, vérbő karakterek felléptetése ugyanis legalább annyira fontos, mint az itt-ott figyelemre méltóan perverz ijesztgetés. A gyilkos ház mindenekfelett a színésznők évada, amely a brutális múlttal megátkozott épületbe beköltöző Harmon família szétcsúszó anyatigriseként egyfelől új közönséggel szeretteti meg a Kerge város és a Nashville sztárját, a szaporodó ráncait méltósággal viselő, csodaszép Connie Brittont, másrészt bevezeti Hollywoodba a 18 éves (azóta már a tehetségéhez illő módon Sofia Coppolával forgató) Taissa Farmigát. És ez még nem minden: erre a sorozatra ugyanis elsősorban úgy fogunk emlékezni majd, mint amely élete egyik nagy szerepéhez juttatta az utóbbi időben kissé ködbe bújt Jessica Lange-et, aki rezervált Szörnyella De Frász-parafrázist mutat be - egy tornádó erejével.

Végeredményben az Amerikai Horror Story majdnem annyira eredményes mozgóképes próbálkozásnak mutatja magát a fénytelen humor, a borzalom és a gátlástalanul összehordott közhelyek egybegyúrására, mint amilyen Wes Craven Sikolya volt két évtizeddel ezelőtt, melynek - persze, ha emlékszünk rá - az a kétes dicsőség jutott osztályrészül, hogy keresztülhúzhatott egy kifent pengét az amerikai horrorfilm nyaki ütőerén.

Péntek esténként a Viasat6-on

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?