Tévésorozat

Felfal a múlt

Amerikai Horror Story - A gyilkos ház

  • G. A.
  • 2013. július 13.

Film

A szellemjárta ház olyan, mint a pályaudvar vagy az autóvezetés: ha kimetszenénk a filmtörténet testéből, áldozatunk hamar vérét veszítené kontár kezünk között. De ha kétségkívül fejfájdító feladat volna is egybegereblyézni, hogy ki mindenki fordult meg az évtizedek során e különös házak embervérrel mázolt falai között, azért még mindig nem tűnik teljesen lehetetlen vállalásnak érdekfeszítő hangfekvésben elővezetni ugyanazt a mesét a nyikorgó hajópadlók penészszagú világáról - még ha az utóbbi időben ez a bűvésztrükk az Ördöggerinc és az Árvaház rendezőit leszámítva senkinek sem sikerült úgy igazán.

A Kés/alatt megalkotói ebben a két éve indult, hozzánk most megérkező, minden évadával egy-egy nagy horrortoposzra koncentráló sorozatukban (a második évad elmegyógyintézetben játszódik, a készülő harmadik boszorkányok közé vezet majd) viszont meg sem kísérlik a legalább részleges eredetiség illúziójának megteremtését, hanem inkább egyfajta antologikus megközelítés mellé karistolják oda az ikszet.

A döntés nem marad következmények nélkül: az Amerikai Horror Story első évadának végigpörgetése közben szinte az összes vonatkozó horrorfilmnek muszáj eszünkbe jutnia Robert Wise The Hauntingjától a Ragyogáson át, mondjuk, a Más világig, sőt az évad második felében a 70-es évek óta töretlenül népszerű, megszállt gyermekekkel riogató nyomasztások úgyszintén közismert motívumai is beszivárognak a házba a rothadó pince nyílásain át. Mindez idegesítően értelmetlen vagy bosszantóan renyhe alkotói tevékenykedésnek tűnhetne, ha a széria készítői nem közelítenének a tárgyukhoz rokonszenvesen régimódi szemlélettel. Brad Falchuk és Ryan Murphy számára az atmoszférateremtés és a képességes színészekkel életre hívott, vérbő karakterek felléptetése ugyanis legalább annyira fontos, mint az itt-ott figyelemre méltóan perverz ijesztgetés. A gyilkos ház mindenekfelett a színésznők évada, amely a brutális múlttal megátkozott épületbe beköltöző Harmon família szétcsúszó anyatigriseként egyfelől új közönséggel szeretteti meg a Kerge város és a Nashville sztárját, a szaporodó ráncait méltósággal viselő, csodaszép Connie Brittont, másrészt bevezeti Hollywoodba a 18 éves (azóta már a tehetségéhez illő módon Sofia Coppolával forgató) Taissa Farmigát. És ez még nem minden: erre a sorozatra ugyanis elsősorban úgy fogunk emlékezni majd, mint amely élete egyik nagy szerepéhez juttatta az utóbbi időben kissé ködbe bújt Jessica Lange-et, aki rezervált Szörnyella De Frász-parafrázist mutat be - egy tornádó erejével.

Végeredményben az Amerikai Horror Story majdnem annyira eredményes mozgóképes próbálkozásnak mutatja magát a fénytelen humor, a borzalom és a gátlástalanul összehordott közhelyek egybegyúrására, mint amilyen Wes Craven Sikolya volt két évtizeddel ezelőtt, melynek - persze, ha emlékszünk rá - az a kétes dicsőség jutott osztályrészül, hogy keresztülhúzhatott egy kifent pengét az amerikai horrorfilm nyaki ütőerén.

Péntek esténként a Viasat6-on

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.