Koncert

Hullámok hercegei

A My Bloody Valentine Budapesten

  • - greff -
  • 2013. július 13.

Film

Habár valószínűleg még a leghátul álldogálók sem gondolhatták úgy, hogy a Club 202 tere vasárnap este alkalmas lett volna egy költségvetési tárgyalás eredményes abszolválására, a világ egyik leghangosabbjaként számon tartott zenekar budapesti koncertje annyira azért nem volt hangos.

Kevin Shields hat darab erősítőre (műértőknek: két Marshallra, két Hiwattra és két Voxra), valamint egy kisebb szaküzlet teljes pedálkészletére rákötött gitárja persze már a harmadik szám környékén úgy szólt, mintha bemikrofonoztak volna egy lángoló toronyházat, amely felett félpercenként vadászgépek húznak el, de a hangzás olyan arányosan megkonstruált volt, hogy a szokatlanul sűrű, olykor már-már megragadható-megízlelhető hanghullámok nem voltak bántóak, inkább csak szokatlanul intenzívek.

A 90-es évek elején a Loveless-szel kisebb gitárforradalmat hirdető ír zenekar részéről már az is igazi csodának számított, hogy idén, huszonkét évvel a legendás főmű után váratlanul kiadták meglehetős harmadik lemezüket mbv címmel, arra pedig már tényleg nem számíthatott senki, hogy a My Bloody Valentine intenzív, fesztiválokat és klubokat egyaránt érintő turnézásba kezd. Pedig a pesti koncert közben azonnal érthetővé vált ez a döntés: azt ugyanis nyilván maguk a zenészek is világosan érzékelik, hogy mindazok, akik nem láthatták élőben az MBV-t, valójában nem ismerhetik igazán ezt a nagyon súlyosan introvertált alakokból álló, különleges zenekart. A hangerő, az extra zaj ugyanis szignifikáns alkotóeleme a My Bloody Valentine lényegének, olyannyira, hogy a koncert után a mindeddig egyszeri és kivételes stúdióvarázslatnak gondolt Loveless-sound is inkább emléknyomnak mutatja magát, amely ha sokat ad is, korántsem őriz magában mindent a zenekar színpadi megszólalásából. Az MBV egész koncertje a tremolókar-nyüstöléstől folyamatosan hullámzó gitárhangok kábító erejéről szólt, és ezt hangsúlyozta a színpadkép is: az arctalan és/vagy passzívan ácsorgó zenészek játszhattak volna akár a közönségnek háttal is (bár akkor nem csodálkozhattunk volna el azon, hogy a törékeny Bilinda Butcher, a zenekar második legfontosabb tagja most, 51 évesen bájosabb jelenség, mint valaha), a mondandót ugyanis nem a gesztusok (és pláne nem a dalok közötti szavak, olyanok ugyanis gyakorlatilag nem voltak), hanem a vártoronyként felhalmozott, kísértetiesen világító erősítők és a koncert során a színpadra hordott, legalább 30 meseszép Fender Jaguar és Jazzmaster támogatta meg leginkább. A My Bloody Valentine egyébként nagyjából a lemezverziókban játszotta kimagasló számait, a Lovelessen és az mbv-n kicsit elfátyolozott ritmusszekció viszont hirtelen a középpontban találhatta magát, és ez igazán sokat hozzátett a pulzáláshoz. Azt pedig, hogy az MBV távolról sem egylemezes zenekar, mindennél jobban mutatta, hogy a koncert legmaradandóbb pillanatát a 88-as You Made Me Realise EP címadója hozta el, melynek közepén a zenészek a fehérzaj-betétet úgy hétpercesre hizlalva hívták elő ébren álmodó nézőik agyából az alfa-hullámokat.

Club 202, június 9. A Bilinda Butchert ábrázoló képünk nem a budapesti koncerten készült.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.