Huniversal Studios - A magyar film útvesztői

  • Gyökér Róbert
  • Tanner Gábor
  • 2013.03.04 15:35

Film

Lapunkban nemrég Janisch Attila filmrendező kritizálta az új, "egyablakos" támogatási rendszert és Andy Vajna módszereit, de áttekintésünkből kiderül, hogy a katasztrofális kormányzati feladatmegosztás, az elapadó források és a pályáztatás szempontrendszere legalább annyira fenyegetik a magyar filmgyártás és filmszakmai közélet minden területét.

2013. február. Nincs magyar filmszemle. Helyette két rendezvényt tartanak, január 31-én a Magyar Nemzeti Filmalap a Millenárison, február 2-án a Magyar Filmművész Szövetség az Urániában. Vagyis: Andy Vajna kontra Tarr Béla. Kettejük konfliktusa kezd emlékeztetni a Rambo kisvárosi seriffjének és vietnami veteránjának küzdelmére. Ám a verbális burleszk komoly gondokat takar.


A filmszakmát egykor finanszírozó szervezet (Magyar Mozgókép Közalapítvány, MMKA) éveken át állam volt az államban. A központi költségvetésből kaptak pénzt, amit az alapítványon keresztül a filmesek maguk osztottak szét egymás közt. A rendszer működését részletesen szabályozta a 2004-es filmtörvény. Ám az MSZP-kormány már abban az évben sem teljesítette kötelezettségét az alapítvánnyal szemben: nem utalta a filmtörvényben meghatározott keretösszeget. Így az MMKA "hiteltámogatásokat" adott a hozzá pályázó gyártóknak. 2009-re világos lett: az állam nem fogja utolérni magát az elmaradásaival. Az MMKA ekkor megválasztott vezetése igyekezett konszolidálni az alapítványt, ám a hivatalba lépő Orbán-kormány év végi bejelentése hideg zuhanyként érte őket: a 2011-es támogatási keretet csaknem ötödére csökkentik. Nemsokára kiderült: az új hatalom más konstrukcióban képzeli el a filmesek jövőjét. 2011 januárjában Orbán Viktor Andrew G. Vajnát nevezte ki filmügyekért felelős kormánybiztosnak. Két évvel korábban Vajna még sikertelenül pályázott az MMKA elnöki posztjára - most már ő nem kért az alapítványból. Új intézményt hozott létre, miközben a sajtó az MMKA-nál elsíbolt milliárdokról harsogott. 2011 októberében a játékfilmgyártás támogatására megteremtették a Magyar Nemzeti Filmalapot, amelynek vezérigazgatója Havas Ágnes lett, Vajna korábbi tanácsadója. Hosszú hónapokba került, mire a filmalap úrrá lett az MMKA felszámolását övező káoszon. Mindez ugyanannyiba került, mintha az alapítványt megtartva rendezték volna a "tartozást". (Erre keresztelték az állami "kötelezettségvállalást", ahogy más fogalmak is gyakran kapnak új hangsort manapság.) Vagyis a kriminalizálási, felszámolási hűhó aligha szolgált más célt, mint hogy az új hatalom megszabaduljon egy szakmai önkormányzatiságon alapuló rendszertől. (Az MMKA működéséről lásd még az atlatszo.hu tényfeltáró cikksorozatát - a szerk.)

Tűzoltás a jég hátán

Három különböző intézményhez rendelték a filmügyeket. A filmalaphoz került a leginkább kirakatban levő játékfilmgyártás. A dokumentum-, animációs és kisfilmek, valamint ismeretterjesztő munkák készítői az ORTT jogutódjaként 2010 októberében felállított Médiatanácshoz fordulhatnak pénzért. (Itt 2011 novemberében írták ki az első pályázatokat.) A többi területet, vagyis az art mozik, filmes rendezvények, fesztiválok, filmklubok, filmfelújítás és -megőrzés, filmes lapok, valamint a művészfilmek terjesztésének támogatása a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) feladata lett. Az átszervezés gyakorlatilag másfél-kétéves időszakában a támogatások a legtöbb területen befagytak. Jellemző történetet mesélt el ezzel kapcsolatban Havas Ágnes: "Szőcs Géza államtitkár úr ragaszkodott hozzá, hogy az art mozik működtetése, illetve az art-bizottság felállítása a kulturális minisztérium és az NKA feladata legyen. De a bizottság 2012. november közepén jött csak létre, az NKA nem írt ki art mozis pályázatot, így jutottunk el márciusig, amikor láttuk, hogy semmi nem történik, és kezd katasztrofálissá válni a mozik helyzete. Ezért leültünk a minisztériummal tárgyalni. Itt Vajna megkérdezte Szőcs Gézát, hogy van-e náluk valami sürgősségi alap, amit mozgósítani lehet a tarthatatlan állapot enyhítésére. Az volt a válasz: nincs. Erre mi azonnal kiírtunk egy ilyen pályázatot. Az első art mozis pályázatait az NKA végül 2012 szeptemberében hirdette meg."

Andy Vajna 2011. januári kinevezésében szerepel ugyan, hogy "a kormánybiztos (...) figyelemmel kíséri és segíti az audiovizuális politikáért, illetve a mozgóképszakmáért felelős kormányzati szervek tevékenységét", némiképpen jogosan tárja szét a kezét a hasonló problémákra, hiszen még ugyanebben az évben egyezséget kötöttek a Nefmivel a feladatok megosztásáról. De az is tény: ha nem működik a rendszer, az végső soron az ő felelőssége. A filmalap talán ezért bocsátott a támogatás nélkül vergődő art mozik és a forgalmazók rendelkezésére 2012 tavaszán több mint 100 millió forintot egyszeri gyorssegélypályázat formájában. (Nyárra összekapta magát Balog Zoltán is, és az Emmi szintén pályázatot írt ki a mozik digitális berendezésekkel való ellátásának támogatására.) Aztán megesett a filmalap szíve a lerongyolódóban levő fesztiválokon is. "2013-tól pályázatot írtunk ki filmfesztiválok támogatására, mert azt látjuk, hogy nagyon nehéz összeszedniük a pénzt, még úgy is, ha az NKA vagy az adott város biztosít némi forrást" - magyarázza Havas. A filmalap 2012 októberében az HBO-val kötött együttműködési szerződést dokumentumfilmek gyártásáról (Havas korábban az HBO műsorigazgatója volt). Ezt megtehette, hiszen az úgynevezett "egész estés" dokumentumfilmek támogatása az eredeti feladatmegosztás szerint nála maradt. Mikor Havast arról faggattuk, hogy esetleg a filmes kiadványok támogatása is a látóterükbe kerülhet-e, azt válaszolta: "abban az esetben, ha úgy látjuk, hogy szükséges valamiféle beavatkozás, el fogunk gondolkodni, hogy miként tudunk segíteni. De nem arra szakosodott a filmalap, hogy tűzoltással foglalkozzon, a filmes lapok támogatása pedig az NKA hatáskörébe tartozik." Ebben mélyen igaza van, de mindez a kapkodás visszamenőleg is bizonyítja, hogy a kormánybiztos nem folytatott hatékony kommunikációt a filmszakmával. Ezek a problémák akkor ugyanis megelőzhetőek lettek volna.

Nincs más

Muhi András producer úgy a Millenárison, mint az Urániában felhívta a figyelmet, hogy megszűnt az experimentális, innovatív kisfilmgyártás, amely pedig az új rendszer létrehozásáig a később játékfilmessé váló rendezők legfőbb kísérletező terepe volt. 2012 elején Havas Ágnes meglebegtette egy stúdiószerű filmes műhely létrehozását, ami aztán az év során a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) szakjain, illetve az ELTE BTK film szakirányán készülő vizsgafilmek 70 milliós támogatásává változott. Nyilván véletlen, hogy a számos médiaképzéssel foglalkozó felsőfokú intézmény közül éppen az ELTE-n végzők vizsgafilmjei részesülnek támogatásban, és nem azért alakult így, mert a filmalap döntőbizottságának tagja, Kovács András Bálint egyszersmind az ELTE Filmtudományi Tanszékének vezetője. A Muhi András által felvetett kisfilmes rendszernek egyelőre leáldozott.

Nem kapott nagy sajtóvisszhangot, de 2012 szeptemberében a filmalap és a közalapítvány kiegyezett egymással: a Fővárosi Törvényszék jóváhagyta, hogy az MMKA céges és ingatlan vagyonát átadja a filmalapnak (a "tartozásai" fejében). A közalapítvány öt alapítója (köztük a Magyar Filmművész Szövetség) jelenleg a Fővárosi Ítélőtábla előtt próbálja megakadályozni ezt. A már csak pislákoló ellenállás mellett a gyártók (és az általuk összefogott alkotók) egymás után egyeznek meg a filmalappal. Kovács Gábor producer február 1-jén elmondta a Klubrádiónak, hogy minden fenntartásuk ellenére aláírták a támogatási szerződést a filmalappal, mert "nincs más lehetőség". Az Urániában a korábban komoly zárolásokat is megélt Szekeres Dénes producer így fogalmazott: "reménykedjünk abban, hogy a továbbiakban tudunk dolgozni", és hozzáfűzte: "kötöttem egy korrekt szerződést a filmalappal". Az életnek természetesen mennie kell tovább. Vajna elérte, hogy a filmszakma feldarabolódjon. Egyénileg tárgyalnak a szereplőkkel, akiknek az érdekérvényesítő lehetőségeik így jelentősen redukálódtak.

Fel, forgatókönyv!

A filmalap támogatási rendszerének alappillére a forgatókönyv-fejlesztés. Szükség is van rá, bólinthatunk, ha visszagondolunk néhány korábbi magyar filmre. De most mintha túldimenzionálttá válna ez a részterület. Ugyanakkor a sokáig dermedt szakmát kezdik életre kelteni, és nem is kerül sokba. Másfél év alatt mintegy 60 esetben ítéltek meg támogatást erre a célra, és megközelítően 150 milliót költöttek el rá, amiből csupán egyetlen film gyártását lehetne elindítani. "Átlagosan másfél és három millió között adunk az első draft (az első forgatókönyv-változat) megírására, és maximum 7,5 millióig emelkedhet a végső támogatás összege - így szerepel a filmtörvényben és az Európai Bizottság 2008-as határozatában" - magyarázza Havas Ágnes. Sokszor elhangzott, hogy a filmalap évi 8-10 játékfilm elkészülését tartja reálisnak (2009-ben 26, 2008-ban 27, 2007-ben 32, 2006-ban 21 játékfilm készült). Így aztán fennáll a veszélye annak, hogy nemsokára csúcsra fejlesztett, gyártásra váró forgatókönyvek hegye torlaszolja el az intézmény bejáratát. Ezt a félelmünket oszlatta el Divinyi Réka, a filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója a Millenárison: "nem tudunk azért felelősséget vállalni, hogy a döntőbizottság egyetért-e a tanácsainkkal, vagy azzal az iránnyal, amit mi javasolunk" a szerzőknek. Vagyis ha a filmalap erre szakosodott részlege fantasztikusan kidolgoztat egy forgatókönyvet, nem biztos, hogy másik részlege azt gyártásra alkalmasnak ítéli. Cserébe viszont egy-egy elakadt forgatókönyv-fejlesztés után nem terheli támogatás-visszafizetési kötelezettség az alkotót. Havas Ágnes így érvelt a koncepciójuk mellett: "Ha a forgatókönyv elkészül, az még nem jelenti azt, hogy meg is fog valósulni, mert a gyártásfinanszírozás rengeteg elemből tevődik össze. És ha egy filmnek nem látjuk a teljes költségvetését, akkor nem tudjuk elindítani sem." Jól látható a különbség az MMKA és a filmalap felfogása között: az előbbi minél több produkciót próbált gyártatni (túl sokat is), hogy a szakma széles spektruma munkához jusson, a filmalap egy olcsó területre igyekszik redukálni a filmkészítést, és csupán néhány projektnek ad zöld lámpát. Elitista szemléletű filmgyártás van kialakulóban.

Az MMKA ellehetetlenítése és az új struktúra első érdemleges lépései között eltelt egy évben több milliárdot takarított meg a kormány a filmszakmán. A pénzek visszafogása azóta sem szűnt meg. Mintha a filmalapnak ez lenne az egyik legfőbb küldetése. Persze az elmúlt másfél évben néhány gyártási támogatást is megítéltek. 2013-ban talán három-négy játékfilmet fognak ezek közül bemutatni. Ez reálisan idén is csak a szűken vett fele annak, amit 2011 végén 2012-re vizionáltak, és ami vélhetően ideális volna. 2013-ban talán arra is lesz idejük, hogy a saját működési szabályzatukat pontosítsák, például kiderüljön, hogy a filmszakmai döntőbizottság mandátuma mennyi időre szól.

A filmgyártás másik pillére, a Médiatanács is meglehetősen szűk marokkal mért 2012 tavaszáig. Ekkor kezdtek intenzívebb pályáztatásba, a nem moziba szánt mozgóképek számára az immár 2,5 milliárdos összegű Magyar Média Mecenatúra program keretében. "A kiindulópont az volt, hogy az alkotói szabadságot semmi sem akadályozhatja" - állítja Kollarik Tamás, a Médiatanács tagja. Ám a szép elvre némi árnyat vet, hogy a Médiatanács pályázati kiírásainak második fordulóiban már preferált témákat is kijelölt: a mezőgazdasággal foglalkozók sorsa, a Kárpát-medence közelmúltja, illetve a fiatalok problémái, lehetőségei, kilátásai az Ember Judit 2012 dokumentumfilm-pályázatban. Ráadásul sokan megkérdőjelezik a bírálóbizottságok filmszakmai kompetenciáját. Kollarik állítja: "2012 márciusában a folyamatos konzultációk eredményeként meg tudtuk újítani támogatási gyakorlatunkat. A konzultációsorozat, amelybe a dokumentumfilmes, ismeretterjesztő és animációs szakma egészét bevontuk, teljes nyilvánosság előtt zajlott. Az itt nyert tapasztalatokat építettük be aztán a pályáztatási rendszerbe." Kérdés, hogy a végső koncepciót is megvitatták-e a szakmával, vagy csupán szemezgettek a véleményekből. A tanács célja, hogy "az alkotások nagy elérhetőségű televíziós társaságoknál kerüljenek bemutatásra" - magyarázza Kollarik. Ezért kell a pályázóknak befogadói nyilatkozatot szerezniük valamelyik tévécsatornától. Ám efféle sugárzási vállalást eddig szinte csak a köztévék tettek (a többi pár alkalmon a HírTV és az Echo TV osztozik), ami nem akkora teljesítmény, hiszen a Médiatanács és a köztévék között szoros a kapcsolat. (Kollarik pedig nem nagy nézettségű, hanem "nagy elérhetőségű" csatornákról beszélt.) Az is felmerül az emberben, hogy a tanács támogatási keretösszegében a "filmeseknek" elkülönített büdzséből is burkoltan médiatartalmat készíttet a köztévéknek a tanács. A Médiatanács jelszava az "értékorientált tartalom". Hogyan tudják ezt érvényesíteni a pályázatok megítélésénél, kérdeztük Kollarikot. "Ha az anyag jól van felépítve, a tartalom impresszív vagy progresszív, akkor támogatásra kerül. Leírókulcs nyilvánvalóan nincs" - felelte. Rendszerük minden elemében a szakmával kialakított széles konszenzuson nyugszik, állítja határozottan Kollarik. Ezzel kapcsolatban lapunknak felidézte: "idén ősszel egyeztettünk a legnagyobb televíziós társaságokkal, amelyre 165 alkotó jött el, a másik oldalon pedig ott ültek az RTL Klub, a TV2, a magyar közszolgálati csatornák és a Sanoma képviselői, mert szeretnénk, ha a támogatott alkotásokat az ő csatornáikon is vetítenék." Ennek révén remélhetőleg komoly nézettségi adatok is felkerülnek majd a Médiatanács honlapjára. Talán az sem lenne rossz, ha a pályázati témák meghatározása előtt a Médiatanács egyeztetne a felsorolt műsorszolgáltatókkal, hogy ők milyen magyar kisműfajokat tudnának elképzelni a csatornáikon. Papp Gábor Zsigmond rendező az Urániában megjegyezte, hogy ha a köztévés sugárzás a cél (amely erősen kormányközeli, tesszük hozzá), kétséges, hogy megvalósulhatnak-e kritikus hangú dokumentumfilmek. "Nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy Ne sápadj!, egy Hagyd beszélni a Kutruczot! vagy egy Vörös föld ma el tudna készülni állami támogatásból."

Az nem lehet

De vajon mikor tekinthetjük sikeresnek a filmalapot? Hogyan mérhető a tevékenységük? "Viszsza kell nyerni a közönséget: ne felejtsük el, hogy a nézők, az adófizetők pénzét költjük filmekre" - nyilatkozott Vajna a Magyar Nemzetnek 2012 februárjában. Hasonló kijelentéseket máskor is tett, így joggal feltételezhetjük, hogy a "filmalapos" produkciók kiugró látogatottságot fognak elérni a korábbi filmekhez képest. A remekbe szabott forgatókönyv mellett ez a másik, a filmalapon számon kérhető kritérium. Tegyük fel, egyszer elkészül a támogatásukkal egy film. Mi lesz vele a moziba kerüléskor? Unalomig ismert betegsége a magyar filmnek, hogy így-úgy, de kipréseli a gyártó, ám arra már nincs pénz, hogy hatékony kommunikációval eljuttassák a nézőkhöz. Ennek megoldására a filmalapnak sincs határozott koncepciója. "Közvetlenül az eladáshoz nem nyújtunk támogatást, csak ahhoz, hogy a producer a forgalmazójával együttműködve felépítsen egy komoly marketingtervet. De ezt vissza kell téríteni, hiszen a sikeres kampány azt jelenti, hogy a film bevételt termel. Erről már egyeztettünk a szakmával" - felelte a forgalmazást firtató kérdésünkre Havas. Tehát ha mégsem lennének kimagaslóan nézettek a szuperforgatókönyvekből készült szuperfilmek, akkor a forgalmazók és a mozisok lesznek a hibásak? A Cinema City biztos nem, mert velük Vajna megállapodott, hogy a mozitulajdonos által a forgalmazók felé felszámolt virtual print fee-t (vagyis a digitális vetítőberendezések használati díját) a magyar filmek esetében lecsökkentik, sőt az első héten teljesen eltekintenek a fizetésétől. Ez feltétlenül jól jön majd, amikor Szász János A nagy füzetét vagy Mundruczó Kornél Fehér istenét vetítik a plázákban. A magyar filmek népszerűvé tételének első lépését is elárulta Havas. "Azt a szlogent találtuk ki, hogy 'a film: alap'. Azt akarjuk ezzel üzenni: menjünk moziba! Látni kell a filmeket. Nem lehet, hogy egy zseniális rendezői filmre csak kétezren üljenek be. Nem lehet, hogy nincsenek többen, akiket érdekel a művészi érték."

Kollarik elmondta, hogy "a Médiatanács eddig 164 alkotást finanszírozott, több mint 123 rendezőt, valamint 33 forgatókönyvet támogatott. 2013-ban várhatóan 60 film készül el. A Médiatanács ősszel a kész filmekből fog szemlét rendezni az Uránia Filmszínházban." Talán addigra elkészül néhány filmalapos nagyjátékfilm is. Ha pedig a filmalap és a Médiatanács egymásra talál, rendezhet közösen egy magyar filmszemlét. Várva várjuk.

Eastern Promises

Andrew G. Vajna 2011. május 2-án egy sajtótájékoztatón azt ígérte, hogy a filmalap támogatásával 2011-ben 3-4, 2012-ben 8-10 film készül el. 2011. december 4-én a Népszabadságnak adott interjújában 2012-re vonatkozóan megerősítette: "jövőre elkészül a betervezett nyolc-tíz film". Ugyancsak 2011 decemberében adta hírül a filmalap, hogy az első film, aminek gyártási támogatást ítéltek meg, Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmje. Máig nem készült el, ahogy egyetlen más "filmalapos" film sem. Vajna január 31-én a Millenárison 3-4 filmet prognosztizált 2013-ra.

Neked ajánljuk