A rajtaütés

Film

Kis sztori, kevés dialógus - nagy öldöklés. A dzsakartai különleges egység (a SWAT, TEK stb. helyi változata) lecsapni készül a drogmaffiára: zárt térben szaladgálós akciómozi, amiben viszonylag fontos szerepet kap a környezetrajz. Ugyanakkor innen nézvést elég nehéz megítélni, hogy a realisztikusnak ható gettókép vajon mennyire tükrözi híven az indonéz lakótelepek hangulatát. Amúgy is más miatt fáj a fejünk: úgy a film felénél jutunk el egyáltalán odáig, hogy kezdjen derengeni, ki kicsoda, s végre akad egy szereplő is, akiért megpróbálhatunk aggódni. Igazi figuráknak, ne adj isten, jellemeknek persze se híre, se hamva, helyettük némi névtelen bajtársiasság van alakulóban. A végére csapott fordulat is hiábavaló, hisz semmi nincs elég tudatosan felépítve ahhoz, hogy bárkinek is érdekes legyen a sorsa e történetben: az első perctől tudjuk, mindenki azért van itt, hogy egy véres fröccsenéssel lépjen le. A hangtompítós nehézfegyverektől kezdve a bozótvágó késig van is ehhez minden, mint a búcsúban; robbantás, lőpárbaj, főbelövés, torokelvágás, kalapáccsal agyonütés és egy csomó más is. De egyik sem köti le a figyelmet 100 percig, sőt néhol kínos és fád a csihipuhi. Néhány üdítő kameraállás, az operatőri ügyesség egy-egy felvillanása - ennyit élvezhetünk. Taktika és utópisztikus effektek helyett viszont a többet erővel, mint ésszel elv nyer, semmi sallang: "a műfaj szerelmesei" meglehet, lelnek benne némi élvezetet, ám a többiek biztos jobban járnak, ha másra fecsérlik el aktuális másfél órájukat.

Forgalmazza a Parlux Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.