A rajtaütés

Film

Kis sztori, kevés dialógus - nagy öldöklés. A dzsakartai különleges egység (a SWAT, TEK stb. helyi változata) lecsapni készül a drogmaffiára: zárt térben szaladgálós akciómozi, amiben viszonylag fontos szerepet kap a környezetrajz. Ugyanakkor innen nézvést elég nehéz megítélni, hogy a realisztikusnak ható gettókép vajon mennyire tükrözi híven az indonéz lakótelepek hangulatát. Amúgy is más miatt fáj a fejünk: úgy a film felénél jutunk el egyáltalán odáig, hogy kezdjen derengeni, ki kicsoda, s végre akad egy szereplő is, akiért megpróbálhatunk aggódni. Igazi figuráknak, ne adj isten, jellemeknek persze se híre, se hamva, helyettük némi névtelen bajtársiasság van alakulóban. A végére csapott fordulat is hiábavaló, hisz semmi nincs elég tudatosan felépítve ahhoz, hogy bárkinek is érdekes legyen a sorsa e történetben: az első perctől tudjuk, mindenki azért van itt, hogy egy véres fröccsenéssel lépjen le. A hangtompítós nehézfegyverektől kezdve a bozótvágó késig van is ehhez minden, mint a búcsúban; robbantás, lőpárbaj, főbelövés, torokelvágás, kalapáccsal agyonütés és egy csomó más is. De egyik sem köti le a figyelmet 100 percig, sőt néhol kínos és fád a csihipuhi. Néhány üdítő kameraállás, az operatőri ügyesség egy-egy felvillanása - ennyit élvezhetünk. Taktika és utópisztikus effektek helyett viszont a többet erővel, mint ésszel elv nyer, semmi sallang: "a műfaj szerelmesei" meglehet, lelnek benne némi élvezetet, ám a többiek biztos jobban járnak, ha másra fecsérlik el aktuális másfél órájukat.

Forgalmazza a Parlux Entertainment

Neked ajánljuk