Film

Apák és lányaik

  • Szabó Ádám
  • 2015. december 26.

Film

Ha valaki Emmyt, Oscart, Nobelt vagy bármiféle díjat nyer egy filmben úgy, hogy nyomát sem látjuk sehol az öniró­niának, okkal sandítunk többet a kijárat felé. Itt simán Pulitzert nyer a főhős, de ha ettől még nem válna hamiskássá a dolog, ott a rendező is, Gabriele Muccino, aki egy egész karriert szentelt annak, hogy puha táblás, „New York Times bestseller” feliratú könyvbe illő filmeket rendezzen. Ebbéli szándékaitól gyötörve olykor kellő arányérzékkel jár el, olykor viszont csúnyán mellétrafál – Will Smith például mindkettőhöz asszisztált már.

Az élet tengerén hánykódó kisembert, aki közben nagy író is, ezúttal Russel Crowe hozza; flaneling és bőrkabát nem talált még nála méltóbb viselőre. Egy balesetben elveszítette feleségét, és jó úton van ­afelé, hogy lányával is így járjon, őt ugyanis mániás depresszió kínozza a játékidő jobbik felében. Van persze egy másik szál is, az 25 év múlva mutatja be, milyen cserebogárrá érett az előbbiekben látott aranyos kislány. Megfelelési kényszer, önpusztító hajlam, önbizalomhiány – csak néhány, felszínén kapargatott probléma, amivel a pszichológusnak (hoppá, tán mégis akad itt ön­irónia?!) készülő lánynak szembe kell néznie. Nekünk, nézőknek egyikkel sincs dolgunk, a lényeg úgyis az, hogy összejön-e a drogos sráccal a Breaking Badből, vagy nem.

Végül persze sikerül egy dombornyomott borítójú drámát kikeverni, ami néha buta, néha szemtelenül felszínes és hatásvadász, de végül is azt az instant, minden mélységet nélkülöző katarzist, ami elvárható itt, gond nélkül szállítja – öleléssel és zongoraszóval.

Forgalmazza az MTVA

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”