A tehetséges költőnek indult, ám kreatív energiáit egy vidéki gimnázium katedráján fecsérlő irodalomtanár és az újonnan érkezett, festőkarrierjét az elhatalmasodó mozgásszervi betegség következtében feladó magányos rajztanár egyaránt a sikerületlen élet terhével küzd. Eltékozolt vagy tovatűnt energiák, leszállóágba jutott pálya, és meg nem valósult lehetőségek. A férfi tevékeny sármőr, a tanári kar vagabundja, a diákok kedvence – de titokban keményen iszik, és saját neve alatt publikálja fia versét, hogy a nélkülözött elismerést újra kivívja. A nő nem udvarol diákjainak jópofa bemondásokkal, szigorú és karcos. Próbál még festeni, de tagjai egyre kevésbé engedelmeskednek.
Az, hogy mi előbbre való, a szavak-e vagy a képek, hogy az irodalom vagy a festészet fejezi-e ki őszintébben az emberi létezés lényegét, épp olyan álprobléma, mint ahogy az édeskés végkövetkeztetés (mindkettő, naná) sem haladja meg egy közepes osztályzatú esztétikadolgozat színvonalát. A kettejük szerelmi kapcsolattá fajuló gimis vetélkedése viszont tartogat emlékezetes pillanatokat. Valódi drámát idéz, ahogy a napjait betegségének fojtogató tudatában élő tanárnő újraépíti magában a vonzó nőt, s az, ahogyan az alkoholizmusba alámerülő, majd onnan visszatérni képes tanár szembenéz életcsődjével. Persze közönségfilm ez, nem Csehov, de vannak értékei.
Forgalmazza a Cinetel
