Azok maradtak, akik jól érzik magukat ebben az ismerősen berendezett, az utolsó bajuszvégződésig kidolgozott világban, ahol immár az égvilágon semmi új nem történik, sem emberileg, sem hobbitilag, de még csak tündeileg sem. Minden csatajelenetet láthattunk már két fokkal izgalmasabban és jóval nagyobb téttel, és tulajdonképpen ez a serclire hasonlító záródarab sem más, mint egy százmillió dolláros best of válogatás, de mégis, kit izgat ez?! Mert miközben a papírforma szerint bosszankodnunk kéne a csak pénzügyileg indokolható hármas tagoláson és a szereplőkkel szembeni nemtörődöm hozzáálláson (kapjon mindenki egy csúcsjelenetet, aztán gyorsan húzzon arrébb), pusztán csak az, amit díszletben, domborzatban, harci felszerelésben, vagyis vizuális csecsebecsékben kapunk, teljesen egyedülálló a mezőnyben. Már ha egyáltalán létezik mezőny, mert nagyon úgy fest, hogy Peter Jacksonnak legfeljebb Peter Jackson lehet a riválisa ebben a fantasynek nevezett műsorszámban. A harmadik Hobbit sehol sincs A Gyűrűk Ura filmekhez képest, de csak ebben az összehasonlításban forog fenn a csalódás tényállása, mert bár Az öt sereg csatája a Jackson-mérce szerint elég alacsonyan szálldos, nincs ma emberfia (se törp, se hobbit), aki akár csak megközelítené mesélésben Jackson élményparkját.
A Fórum Hungary bemutatója
