Film

A hobbit – Az öt sereg csatája

  • - kg -
  • 2015. január 20.

Film

Mára már tényleg csak azok maradtak, akiknek édes mindegy, mit vétett Peter Jackson a Tolkien-örökséggel szemben, és akiknek inkább előny, mintsem hátrány, hogy szegény Bilbo nótáját úgy elhúzták, mint a középföldi rétestésztát.

Azok maradtak, akik jól érzik magukat ebben az ismerősen berendezett, az utolsó bajuszvégződésig kidolgozott világban, ahol immár az égvilágon semmi új nem történik, sem emberileg, sem hobbitilag, de még csak tündeileg sem. Minden csatajelenetet láthattunk már két fokkal izgalmasabban és jóval nagyobb téttel, és tulajdonképpen ez a serclire hasonlító záródarab sem más, mint egy százmillió dolláros best of válogatás, de mégis, kit izgat ez?! Mert miközben a papírforma szerint bosszankodnunk kéne a csak pénzügyileg indokolható hármas tagoláson és a szereplőkkel szembeni nemtörődöm hozzáálláson (kapjon mindenki egy csúcs­jelenetet, aztán gyorsan húzzon ­arrébb), pusztán csak az, amit díszletben, domborzatban, harci felszerelésben, vagyis vizuális csecsebecsékben kapunk, teljesen egyedül­álló a mezőnyben. Már ha egyáltalán létezik mezőny, mert nagyon úgy fest, hogy Peter Jacksonnak legfeljebb Peter Jackson lehet a riválisa ebben a fantasynek nevezett műsorszámban. A harmadik Hobbit sehol sincs A Gyűrűk Ura filmekhez képest, de csak ebben az összehasonlításban forog fenn a csalódás tény­állása, mert bár Az öt sereg csatája a Jackson-mérce szerint elég alacsonyan szálldos, nincs ma emberfia (se törp, se hobbit), aki akár csak megközelítené mesélésben Jackson élményparkját.

A Fórum Hungary bemutatója

Neked ajánljuk