Amit látunk, az eddigi filmek összeollózása: a fiatal, zenésznek felcsapó nyegle Kishippixből férfit kellene faragni, Angoltapax oldalán megmenteni Britanniát, s megküzdeni a vikingekkel, miközben Obelix rátalál a nagy szerelemre...
Persze nem a történet a lényeg, hanem a viccek. Azok meg vannak, még ha nem is a kisebbeket, hanem a történelem-, latin- és filmtörténetet tudó nézőket célozzák. A franciák hősiesen megmentik szegény, ötkor forró vizet szürcsölő, karót nyelt, sznobériájukban oly mulatságos angolokat (annak ellenére, hogy már Caesar is megmondta: úgyis százéves háború lesz a muri vége). Az eddigi Asterix-filmekkel ellentétben a nyelvi humor (és a magyar szinkron nívója) messze elmarad a megszokottól, cserébe a különböző filmes műfajok vágástechnikáinak keverésével olyan filmtörténeti emlékek és hagyományok tűnnek fel, mint a blackface-figura, Hitchcock házvezetőnője, vagy épp a Csillagok háborúja. De sajna a szereplőgárda is erősen tartalékos: egyedül Gerard Dépardieu (Obelix) az ismerős, Alain Delon Caesarja nagyon hiányzik, alig is pótolja a Britannia királynőjeként fellépő Catherine Deneuve.
A vége így játékos metafilmes poénkodás, fűszerezve némi művelődéstörténeti mosolyogtatással, ami a gyerekeket elkísérő felnőtteknek is szórakoztatóvá teszi valamelyest a dolgot.
Forgalmazza a Big Bang Média
