Film

Kertvárosi kommandó

  • Szabó Ádám
  • 2012. november 25.

Film

Ben Stiller megint idiótákból szervez bandát, most pont azért, hogy megóvja a környéket a földönkívüliek inváziójától. Eredetiséget persze ezúttal sem érdemes várnunk, a szerepeiket századszor, na jó, minimum az ötödik ilyen filmben magukra öltő színészek csuklóból hozzák, amit a stúdió és a néző (?) elvár tőlük: dekázgatva végigpergetik magukat a tökéletesen kiszámítható fordulatokon. Ugyanakkor vannak ennek a szakágnak kétségtelenül jól sikerült és vicces filmjei is, bár hirtelen egynek sem jut eszembe a címe, nos, ezekhez képest ezúttal csak egy kilúgozott rókabőrre futja, minden és mindenki csak súrolja a humor alsó határát; új színt egyedül tán Ayode képes hozni, de ő is csak azért, mert eddig inkább csak a tévében csíphettük el. A szereplők közötti kémia sem mindig működik, ami az olyan, parádésnak szánt, de szürkére sikerült jelenetekben a legegyértelműbb, mint amikor egy autóban összezárva végeznek megfigyelést az őrség tagjai.

Poénból szerencsére nincs sok, így látványos lebőgésből sem, ettől a film nem kínos, inkább kellemesen unalmas. Annál a pontnál azonban, ahol az idegeneket felvonultató filmek általában félresiklanak - kiderül a titok, alaposabban ismerjük meg az ellent, mint kellene -, nagyot döccen a film, ám őszinte meglepetésünkre a jó irányba. Beindul a ritmus, a szereplők egymásra hangolódnak, eluralkodik a vulgaritás, és az néha még vicces is. Egyensúly a vígjáték és sci-fi között azonban a továbbiakban sincs, épp úgy, mint a film első és második fele között.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.