Film

Kertvárosi kommandó

  • Szabó Ádám
  • 2012. november 25.

Film

Ben Stiller megint idiótákból szervez bandát, most pont azért, hogy megóvja a környéket a földönkívüliek inváziójától. Eredetiséget persze ezúttal sem érdemes várnunk, a szerepeiket századszor, na jó, minimum az ötödik ilyen filmben magukra öltő színészek csuklóból hozzák, amit a stúdió és a néző (?) elvár tőlük: dekázgatva végigpergetik magukat a tökéletesen kiszámítható fordulatokon. Ugyanakkor vannak ennek a szakágnak kétségtelenül jól sikerült és vicces filmjei is, bár hirtelen egynek sem jut eszembe a címe, nos, ezekhez képest ezúttal csak egy kilúgozott rókabőrre futja, minden és mindenki csak súrolja a humor alsó határát; új színt egyedül tán Ayode képes hozni, de ő is csak azért, mert eddig inkább csak a tévében csíphettük el. A szereplők közötti kémia sem mindig működik, ami az olyan, parádésnak szánt, de szürkére sikerült jelenetekben a legegyértelműbb, mint amikor egy autóban összezárva végeznek megfigyelést az őrség tagjai.

Poénból szerencsére nincs sok, így látványos lebőgésből sem, ettől a film nem kínos, inkább kellemesen unalmas. Annál a pontnál azonban, ahol az idegeneket felvonultató filmek általában félresiklanak - kiderül a titok, alaposabban ismerjük meg az ellent, mint kellene -, nagyot döccen a film, ám őszinte meglepetésünkre a jó irányba. Beindul a ritmus, a szereplők egymásra hangolódnak, eluralkodik a vulgaritás, és az néha még vicces is. Egyensúly a vígjáték és sci-fi között azonban a továbbiakban sincs, épp úgy, mint a film első és második fele között.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.