Film

Kertvárosi kommandó

  • Szabó Ádám
  • 2012. november 25.

Film

Ben Stiller megint idiótákból szervez bandát, most pont azért, hogy megóvja a környéket a földönkívüliek inváziójától. Eredetiséget persze ezúttal sem érdemes várnunk, a szerepeiket századszor, na jó, minimum az ötödik ilyen filmben magukra öltő színészek csuklóból hozzák, amit a stúdió és a néző (?) elvár tőlük: dekázgatva végigpergetik magukat a tökéletesen kiszámítható fordulatokon. Ugyanakkor vannak ennek a szakágnak kétségtelenül jól sikerült és vicces filmjei is, bár hirtelen egynek sem jut eszembe a címe, nos, ezekhez képest ezúttal csak egy kilúgozott rókabőrre futja, minden és mindenki csak súrolja a humor alsó határát; új színt egyedül tán Ayode képes hozni, de ő is csak azért, mert eddig inkább csak a tévében csíphettük el. A szereplők közötti kémia sem mindig működik, ami az olyan, parádésnak szánt, de szürkére sikerült jelenetekben a legegyértelműbb, mint amikor egy autóban összezárva végeznek megfigyelést az őrség tagjai.

Poénból szerencsére nincs sok, így látványos lebőgésből sem, ettől a film nem kínos, inkább kellemesen unalmas. Annál a pontnál azonban, ahol az idegeneket felvonultató filmek általában félresiklanak - kiderül a titok, alaposabban ismerjük meg az ellent, mint kellene -, nagyot döccen a film, ám őszinte meglepetésünkre a jó irányba. Beindul a ritmus, a szereplők egymásra hangolódnak, eluralkodik a vulgaritás, és az néha még vicces is. Egyensúly a vígjáték és sci-fi között azonban a továbbiakban sincs, épp úgy, mint a film első és második fele között.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.