Film

Kertvárosi kommandó

  • Szabó Ádám
  • 2012. november 25.

Film

Ben Stiller megint idiótákból szervez bandát, most pont azért, hogy megóvja a környéket a földönkívüliek inváziójától. Eredetiséget persze ezúttal sem érdemes várnunk, a szerepeiket századszor, na jó, minimum az ötödik ilyen filmben magukra öltő színészek csuklóból hozzák, amit a stúdió és a néző (?) elvár tőlük: dekázgatva végigpergetik magukat a tökéletesen kiszámítható fordulatokon. Ugyanakkor vannak ennek a szakágnak kétségtelenül jól sikerült és vicces filmjei is, bár hirtelen egynek sem jut eszembe a címe, nos, ezekhez képest ezúttal csak egy kilúgozott rókabőrre futja, minden és mindenki csak súrolja a humor alsó határát; új színt egyedül tán Ayode képes hozni, de ő is csak azért, mert eddig inkább csak a tévében csíphettük el. A szereplők közötti kémia sem mindig működik, ami az olyan, parádésnak szánt, de szürkére sikerült jelenetekben a legegyértelműbb, mint amikor egy autóban összezárva végeznek megfigyelést az őrség tagjai.

Poénból szerencsére nincs sok, így látványos lebőgésből sem, ettől a film nem kínos, inkább kellemesen unalmas. Annál a pontnál azonban, ahol az idegeneket felvonultató filmek általában félresiklanak - kiderül a titok, alaposabban ismerjük meg az ellent, mint kellene -, nagyot döccen a film, ám őszinte meglepetésünkre a jó irányba. Beindul a ritmus, a szereplők egymásra hangolódnak, eluralkodik a vulgaritás, és az néha még vicces is. Egyensúly a vígjáték és sci-fi között azonban a továbbiakban sincs, épp úgy, mint a film első és második fele között.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.