Film

Az adakozó gyilkos

Fernando León de Aranoa: Escobar

  • 2018. augusztus 26.

Film

Pablo Escobar drogbárót, korának leggátlástalanabb és leggazdagabb bűnözőjét máig övezi egyféle Robin Hood-i mítosz. A Virginia Vallejo egykori tévés műsorvezető exszeretői minőségben íródott memoárja alapján készült játékfilm is e tudatosan alakított szerep felől indít – hiszen nem lehet egy véreskezű, rendőröket, politikusokat ölető, még élő embereket is láncfűrésszel daraboltató tömeggyilkost nézni két órán át, legyen civilben bármekkora emberbarát, szenvedélyes szerető, bőkezű mecénás és az övéiért mindenre képes családapa.

Jön tehát Javier Bardem, az ő hihetetlen átalakulóképességével és karizmájával, hogy megkeresse az általa alakított címszereplőben az embert, emberit. Hoz egy nézést, egy kifejező gesztusrendszert, egy a mindent felfalni akarás testi jeleként kihívóan dudorodó pocakot – s előttünk áll a már-már shakespeare-i jellem, akit valójában a tisztelet kivívása motivál, s nyomorgó népe felemelésére fordítaná felfoghatatlan méretű vagyonát (amelyhez tapad némi vér), ha hagynák a nála nem kevésbé romlott, ám üzelmeiket a törvény paravánja mögött, biztonságban folytató politikusok (kénytelen is olyikat agyonlövetni az áhított politikai pályáról kilökött gengszter). Mindjárt megértjük a Penélope Cruz megformálta szerető később, a tények pontos ismeretében sem lanyhuló vonzalmát az egyébként slampos, hűtlen és hazug, ámde a földi javak (s férfierő) tekintetében korlátlanul adakozó természetű tömeggyilkos iránt.

Ebben az olvasatban az, hogy a nulla közbiztonságot szavatoló nyolcvanas évekbeli Kolumbia mint állam maga is korrupt, saját törvényeit áthágó terroristaként viselkedik, mintha igazolná a rajongott Pablito nyílt terrorizmusát, kora gyermekének mutatva őt, aki csak a maga javára fordítja a tőle függetlenül (frászt!) is létező farkastörvényeket. Ami kissé nyugtalanító üzenet, még a kiváló művészházaspár tolmácsolásában is.

A Big Bang Media bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.