Az állam Fritz Bauer ellen

Nem először láthatjuk játékfilmen, ahogy a Moszad elfogja az Argentínában bujkáló Eichmannt, de azt igen, hogy az elfogásában milyen szerepet játszott Fritz Bauer hesseni főügyész, aki az elképzelhető leg­előnytelenebb környezetben, az ötvenes évek Németországában kutatta a náci háborús bűnösöket. Utóbbiakból nem volt hiány, de igény a nem is nagyon rejtőzködő hajdani nácik bíróság elé állítására annál kevesebb. Az állam legfelsőbb köreiig ért az egykori nácik befolyása – nem csoda, hogy amikor Bauer Eichmann nyomára bukkan, nem a saját országa szerveihez, hanem a Moszadhoz fordult segítségért. Hogy mindez hogyan is történt, milyen bel- és külpolitikai hangulatban, továbbá hogy Bauer hogyan szívta a szivart, milyen zoknit viselt és miként lavírozott sajátos járásával a számára ellenséges hivatali helyiségekben, nos, mindezekért a részletekért forduljunk bizalommal a Tetthelyeken edződött Lars Kraume filmjéhez (lásd még: A másik oldal, Magyar Narancs, 2016. május 5.). Burghart Klaußner nagy alakítást nyújt, a kelleténél olykor nagyobbat is, mint a zsidósága miatt sem túl népszerű államügyész, mellette egy ugyancsak számtalan filmből ismerős arc, Ronald Zehrfeld alakítja Bauer bizalmasát és hivatali szárnysegédjét. A két férfi hasonló cipőben jár, és ez majdnem szó szerint értendő – a zoknijuk minden tekintetben megegyezik, ám ennél is lényegesebb, hogy homoszexualitásuk miatt mindketten könnyen zsarolhatók. És aki zsarolható, azt zsarolják is, mert – mint az e felvilágosító jellegű műből is kiderül – Bauer környezetében a legfőbb hivatali érdek nem a náci múlt feltárása, hanem az államilag dotált amnézia fenntartása volt.