Film

Bridget Jones babát vár

  • - kg -
  • 2016. október 15.

Film

Helen Fielding egyszer már megölte Mark Darcyt, volt is nagy felzúdulás, hogy miért kellett kinyírni a harmadik Bridget Jones-könyvben ezt az áldott jó embert, Bridget másik felét, a rénszarvasos kötött pulóverek legangolosabb viselőjét, akinek Colin Firth kölcsönözte lakonikus ábrázatát a filmekben. És kölcsönzi most is, mert a harmadik mozifilm nem lehetett meg nélküle, ez gazdaságilag kivitelezhetetlennek bizonyult. Úgyhogy itt van újra Mark, és Bridget is a gyerekvállaláson innen van még, nem úgy a könyvben, ahol ötvenes, kétgyermekes anyaként bridgetkedik. Igen, Darcy él, vagyis mégsem, mert ebben a filmben mindenki úgy közlekedik, mint aki már rég meg lenne halva, a
Bridget Jones babát vár nem más, mint az év legváratlanabb zombifilmje, noha a hivatalos megjelölés továbbra is a romantikus komédia. A legzavarbaejtőbb pillanatok azok, amikor az előző részekből villannak fel kedves epizódok, amikor még Renée Zellweger is élő embert alakított és nem egy robotot. Ilyenkor ahelyett, hogy valami édes nosztalgia áradna szét tagjainkban, a legjobb lenne szemérmesen félrenézni. A sztorit letudják egy ócska kabarészkeccsel, hogy akkor most Darcytól van-e a születendő gyerek vagy egy életvitelszerűen vigyorgó amerikaitól – merthogy a mi kis szeleburdi, semmiből sem tanuló Bridgetünk mindkettőjükkel ágyba bújt, gyors egymásutánban. A gyerekvárósdi egyetlen előnye, hogy Emma Thompson orvosi köpenyben és megnyerő cinizmussal elsüt két poént, és ha Jim Broadbent is feltűnik egy filmben, tulajdonképpen már meg is térült a jegy ára.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).