Film

Bridget Jones babát vár

  • - kg -
  • 2016. október 15.

Film

Helen Fielding egyszer már megölte Mark Darcyt, volt is nagy felzúdulás, hogy miért kellett kinyírni a harmadik Bridget Jones-könyvben ezt az áldott jó embert, Bridget másik felét, a rénszarvasos kötött pulóverek legangolosabb viselőjét, akinek Colin Firth kölcsönözte lakonikus ábrázatát a filmekben. És kölcsönzi most is, mert a harmadik mozifilm nem lehetett meg nélküle, ez gazdaságilag kivitelezhetetlennek bizonyult. Úgyhogy itt van újra Mark, és Bridget is a gyerekvállaláson innen van még, nem úgy a könyvben, ahol ötvenes, kétgyermekes anyaként bridgetkedik. Igen, Darcy él, vagyis mégsem, mert ebben a filmben mindenki úgy közlekedik, mint aki már rég meg lenne halva, a
Bridget Jones babát vár nem más, mint az év legváratlanabb zombifilmje, noha a hivatalos megjelölés továbbra is a romantikus komédia. A legzavarbaejtőbb pillanatok azok, amikor az előző részekből villannak fel kedves epizódok, amikor még Renée Zellweger is élő embert alakított és nem egy robotot. Ilyenkor ahelyett, hogy valami édes nosztalgia áradna szét tagjainkban, a legjobb lenne szemérmesen félrenézni. A sztorit letudják egy ócska kabarészkeccsel, hogy akkor most Darcytól van-e a születendő gyerek vagy egy életvitelszerűen vigyorgó amerikaitól – merthogy a mi kis szeleburdi, semmiből sem tanuló Bridgetünk mindkettőjükkel ágyba bújt, gyors egymásutánban. A gyerekvárósdi egyetlen előnye, hogy Emma Thompson orvosi köpenyben és megnyerő cinizmussal elsüt két poént, és ha Jim Broadbent is feltűnik egy filmben, tulajdonképpen már meg is térült a jegy ára.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.