Létezik unalmasabb időtöltés is annál, mint elnézni, ahogy Ben Affleck bostoni bankokat rámol ki. Ezt tette már a Tolvajok városában is, és milyen érzéssel tette, és ezt teszi Az éjszaka törvényében is, ám ezúttal a húszas évek autó- és kalapdivatja is mellette szólnak. B. Affleck filmjeiben jó lehet B. Afflecknek lenni, most is ő kapta a legjobb kalapokat. Ám ugyanez a dialógusokról nehezen állítható: ha egy gazdag lelkiéletet élő gengszter olyasmiket állít, hogy nem az a kemény legény, aki megszegi a szabályokat, hanem az, aki a szabályokat hozza (jó, lehet, hogy valami mást mond, de annak sincs több értelme), akkor ott a rendező-forgatókönyvíró Affleck nem sok szívességet tett a színész Afflecknek. Az éjszaka törvénye legjobb részei azok, amikor Ben nem dumál, csak sapkát hord és autót vezet, ám autó és sapka nélkül üres fecsegések és jelentős tekintetek váltják egymást, főleg mikor Ben, a művész nagyra tör és zakója felső zsebéből elegánsan előrántja a gengszter nagyepikát ír–olasz viszálykodással, Ku-Klux-Klannal, szesztilalommal és többrendbeli szerelemmel súlyosbítva. Nem Bennek való távlatok ezek, a színész-rendező-forgatókönyvírónak legfeljebb tökfödőkben sikerül maradandót nyújtania, de sebaj; jóval tehetségesebb rendezők is fejre álltak már hasonlóan epikus, korfestő igyekezetükben. Szegény Sidney Pollack milyen szép reményekkel indult, hogy leforgassa Redforddal a Casablanca 2-t, de már ’91-ben sem emlékezett senki a ’90-ben készült Havannára. Vélhetően ez lesz a sorsa Affleck sosemvolt gengszterklasszikusának is.
Forgalmazza az InterCom
