Film

Az éjszaka törvénye

  • - kg -
  • 2017. február 26.

Film

Létezik unalmasabb időtöltés is annál, mint elnézni, ahogy Ben Affleck bostoni bankokat rámol ki. Ezt tette már a Tolvajok városában is, és milyen érzéssel tette, és ezt teszi Az éjszaka törvényében is, ám ezúttal a húszas évek autó- és kalapdivatja is mellette szólnak. B. Affleck filmjeiben jó lehet B. Afflecknek lenni, most is ő kapta a legjobb kalapokat. Ám ugyanez a dialógusokról nehezen állítható: ha egy gazdag lelkiéletet élő gengszter olyasmiket állít, hogy nem az a kemény legény, aki megszegi a szabályokat, hanem az, aki a szabályokat hozza (jó, lehet, hogy valami mást mond, de annak sincs több értelme), akkor ott a rendező-forgatókönyvíró Affleck nem sok szívességet tett a színész Afflecknek. Az éjszaka törvénye legjobb részei azok, amikor Ben nem dumál, csak sapkát hord és autót vezet, ám autó és sapka nélkül üres fecsegések és jelentős tekintetek váltják egymást, főleg mikor Ben, a művész nagyra tör és zakója felső zsebéből elegánsan előrántja a gengszter nagyepikát ír–olasz viszálykodással, Ku-Klux-Klannal, szesztilalommal és többrendbeli szerelemmel súlyosbítva. Nem Bennek való távlatok ezek, a színész-rendező-forgatókönyvírónak legfeljebb tökfödőkben sikerül maradandót nyújtania, de sebaj; jóval tehetségesebb rendezők is fejre álltak már hasonlóan epikus, korfestő igyekezetükben. Szegény Sidney Pollack milyen szép reményekkel indult, hogy leforgassa Redforddal a Casablanca 2-t, de már ’91-ben sem emlékezett senki a ’90-ben készült Havannára. Vélhetően ez lesz a sorsa Affleck sosemvolt gengszterklasszikusának is.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.