Film

Az éjszaka törvénye

  • - kg -
  • 2017. február 26.

Film

Létezik unalmasabb időtöltés is annál, mint elnézni, ahogy Ben Affleck bostoni bankokat rámol ki. Ezt tette már a Tolvajok városában is, és milyen érzéssel tette, és ezt teszi Az éjszaka törvényében is, ám ezúttal a húszas évek autó- és kalapdivatja is mellette szólnak. B. Affleck filmjeiben jó lehet B. Afflecknek lenni, most is ő kapta a legjobb kalapokat. Ám ugyanez a dialógusokról nehezen állítható: ha egy gazdag lelkiéletet élő gengszter olyasmiket állít, hogy nem az a kemény legény, aki megszegi a szabályokat, hanem az, aki a szabályokat hozza (jó, lehet, hogy valami mást mond, de annak sincs több értelme), akkor ott a rendező-forgatókönyvíró Affleck nem sok szívességet tett a színész Afflecknek. Az éjszaka törvénye legjobb részei azok, amikor Ben nem dumál, csak sapkát hord és autót vezet, ám autó és sapka nélkül üres fecsegések és jelentős tekintetek váltják egymást, főleg mikor Ben, a művész nagyra tör és zakója felső zsebéből elegánsan előrántja a gengszter nagyepikát ír–olasz viszálykodással, Ku-Klux-Klannal, szesztilalommal és többrendbeli szerelemmel súlyosbítva. Nem Bennek való távlatok ezek, a színész-rendező-forgatókönyvírónak legfeljebb tökfödőkben sikerül maradandót nyújtania, de sebaj; jóval tehetségesebb rendezők is fejre álltak már hasonlóan epikus, korfestő igyekezetükben. Szegény Sidney Pollack milyen szép reményekkel indult, hogy leforgassa Redforddal a Casablanca 2-t, de már ’91-ben sem emlékezett senki a ’90-ben készült Havannára. Vélhetően ez lesz a sorsa Affleck sosemvolt gengszterklasszikusának is.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.