Dokumentumfilm

A 13-as cella grófnője

Film

Károlyi Margitról, Károlyi Gyula lányáról, azaz Esterházy Móric feleségéről, vagyis Esterházy Péter nagymamájáról és a család majki birtokáról készített remek filmet az Oroszlányi Televízió – 2014-ben. S most végre felkerült a netre is.

A Harmonia Cælestis olvasói már hallhattak a majki nagymamáról, ám e dokumentumfilm teljes képet igyekszik formálni az Esterházy családba házasodó Károlyi lányról. A recept nem új, de jól működik: archív fotók, családtagokkal és helyiekkel készült visszaemlékező interjúk, mai felvételek és egy kevés narráció.

A kegyelmes asszony, míg a család jómódban élt, segített, akin tudott. De a II. világháború idején nem csak a majki kastély szenvedett károkat, a család társadalmi státusza is megváltozott. A család lakhelye katonai kórház lett – ahol ápolóként Károlyi Margit is besegített –, majd kaszárnya, később munkásszálló. 1952-ben állami tulajdonba került, a Majkon maradó Károlyi Margitot és testvérét, Emmát pedig a parádés lovak egykori istállójába, a 13-as cellába költöztették. A nagymamát csak azért nem telepítették ki a família többi tagjával együtt ’51-ben Hortra, mert a bejelentett lakcíme nem budapesti volt, mint mindenki másé. Grófi élet után szegénysor. A magát ironikusan „parasztgrófnőnek” nevező Károlyi lány nem tudott főzni, de négy nyelven írt és olvasott, fekete ballonkabátban járt, vastag pamutharisnyát hordott, s mindig volt valami fenséges az alakjában. S azért nem emigrált ’56-ban, mert „konok, megátalkodott szeretettel szerette Magyarországot”.

A film a www.oroszlanyi­media.hu oldalon érhető el.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.