A napóleoni hadjáratokból dezertőrként, elzüllötten visszatérő egykori huszárkapitány él a lehetőséggel, melyet távollétében a már el is feledett jegyesének nővére akaratlanul teremtett: a gyáva és csapodár katonaszökevény helyett leveleket írogatva a vágyakozásban megbetegedő menyasszonynak – csodás hőstettekről, mesés gazdagságról. Látván a szédítésben rejlő, kiváló anyagi lehetőséget, a férfi ország-világ előtt alakítja tehát a mindenkit legyőző vitézt, az egzotikus vidékek kincseihez hozzáférő üzletembert, s a kezdeti bizonytalankodás után egyre szenvedélyesebben lódítva hálás és pénztárcáját a remélt haszon érdekében örömmel megnyitó publikumának – voltaképpeni tanítója, az élénk fantáziájú nővér fokozódó bosszúságára. De vajon valódi hőssé válik-e a Háry Jánosba oltott Dollárpapa, amikor a sors szeszélye úgy kívánja?
Színész számára nincs hálásabb feladat, mint pojácát játszani. Fellengzősen önreflexiónak is nevezhetjük a gátlástalan ripacséria felszabadultságát, amikor nem kell összetett gondolatokat és felkavaró érzelmeket finoman és elmélyülten kifejezni, hanem a világba kukorékolni kreatív idétlenséggel, hogy tökfejek vagyunk, tökfejek mindannyian. A könnyed, nyári szórakoztatásnak szánt francia vígjáték a színészek kis játékainak és nagy gesztusainak köszönheti minden jó pillanatát. Jean Dujardin és Mélanie Laurent kettőse egészen nézhetővé teszi az amúgy következetlenül motivált alakokra írt, lapos jellemkomikummal operáló, egy-egy hatásos fordulat kedvéért saját belső logikáját sem követő történetet.
Forgalmazza a Big Bang Média
