Emberünk némi famegmunkálás és pár akkordnyi komolyzene együttes hatására mégis beleszeret - mással legalábbis nem lehet magyarázni a meglepõ érzeményt, hõseink ugyanis alig beszélnek, ha mégis, akkor olyanokat mondanak, hogy "veszek festéket az ablakhoz", hosszú csend, "glicerinest vegyen", még hosszabb csend, "jó", majd mindenki megy a dolgára. Lassan, de biztosan bontakozó szenvedélyükrõl szavak helyett az eltitkolt tekintetek, az apró, tétova mozdulatok, a bátortalan érintések mesélnek. Történetük nem sok meglepetést tartogat, mégsem válik unalmassá - részben a nagyszerû színészi játék, részben a romantikusfilm-szabályzat elhagyása miatt. Mintha nem is filmet néznénk, hanem egy kulcslyukon lesnénk valami nagyon intim dolgot, ami biztosan nem ránk tartozik. Nincs drámázás, nincsenek nagy szavak, sem búgó hangú vallomások. Kicentizett szerkezet sincs; csak úgy történnek a dolgok, minden esetleges. A "szeretlek" szó párszor elhangzik ugyan, de sosem ott, ahol várnánk, csak a reggeli kávé mellé bekészített rutinként. A háromszög tagjai ugyanazzal a hallgatag melankóliával fogadják az egész életüket felbolygató történéseket, mint az ablakkeret elkorhadásának tényét. Az ácsmunkáról lényegesen több szó esik, mint a kapcsolatokról - azok csak mintegy mellékesen folydogálnak a semmibe. A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója **** és fél
Figyelmébe ajánljuk
Trump és a hatalom: alkotmányjogi kérdés is egy vezető politikus pszichés állapota
Ami a fejlett demokráciákban azelőtt elképzelhetetlen volt, majd’ tíz év alatt súlyos problémává nőtte ki magát: az első számú világhatalom vezetője, a világ sorsának egyik alakítója olyan ember, akinek személyisége alighanem a klinikai pszichológia és pszichiátria terrénuma.
„Mások érdekeit nézik” – otthagyta a fideszes roma közösséget az országos önkormányzati elnök
Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?
Érett, nem öreg
Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.
Még egy puzzledarab
Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.
Mi nem akartuk!
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Koldus és királyfi
A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.
Mit csinálsz? Vendéglátózom
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
„Lengyelországban az életmód politikai kérdés: ez benne van a lengyel karikatúra DNS-ében”
Popmenedzsment egykor és ma: Erdős Péter vs Deutsch Tamás
Mitől "Európa legnagyobbja" a tűzijáték? Attól, hogy nálunk költi rá a legtöbbet a kormány
Baljós fellegek
A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.