magyarnarancs.hu: A Jupiter holdjában van minden: üldözéses jelenet, lövöldözés, forgó szoba vagy a lebegős, repülős részek. Hogyan történt ezek kivitelezése?
Rév Marcell: Erről sokáig lehetne unalmas, technikai részletekbe menően beszélni, de az a lényeg, hogy ezeket nagyon sokan, közösen találták ki, a technikai munkatársak is alkotóként vettek részt a folyamatokban. Sokáig terveztük az egyes jeleneteket, nagyon sok próbával, teszttel, mérnöki pontosságú rajzokkal. A repülési jelenetekben például Farkas Balázs kaszkadőr nevét fontos kiemelni, aki nagyon sokat adott hozzá, hogyan nézzenek ki ezek, milyen legyen a fizikájuk. Nagyon sok aspektusa van a technikai kivitelezésnek, mindenki, a kellékestől a díszlettervezőn át a rendezőig 150 százalékosan tette oda magát. Mindenki tudta, hogy valami olyat akarunk csinálni, ami nem nagyon létezik még, vagy legalábbis ez volt a szándék.
| ||
magyarnarancs.hu: Sok digitális trükköt használtatok?
RM: Az volt a koncepció, hogy eredeti helyszínen repüljön a szereplő és a kamera is, ahhoz, hogy létrehozzuk ezeket a képeket, ki kellett pucolni belőlük azokat a technikai segédeszközöket, amik segítették a létrejöttét. Mivel nem tud repülni se a színész, se a kamera, azokat a mechanikai eszközöket, amikkel reptettük őket, kiradíroztuk. Igyekeztünk minimálisra szorítani azoknak a dolgoknak a mennyiségét, ami számítógéppel létrehozott képelem. Van benne, mert nincsenek lebegő vércseppek az életben, de minimális.
„Kicsit több lámpa van” – Rév Marcell operatőr
Fehér isten, jp.co.de, Külalak, Itt vagyok, de ő fényképezte a Kodály Method klipjeit vagy épp A tudás hatalom akciót is. Császi Ádám Viharsarok című új filmjét már adják a mozik: az operatőri munkáról ódákat zengenek. Kíváncsiak voltunk rá.
magyarnarancs.hu: Mi inspirált benneteket?
RM: Azért nem akarok példát mondani, mert félrevezető. Nem eszközeikben voltak a filmek, képek stb. inspirálóak, hanem hatásukban, amit bennünk keltettek. Sokat beszélgettünk Kornéllal például Jonathan Glazer Under the Skin című filmjéről, aminek az égvilágon semmi köze nincs gyakorlatilag ahhoz, amit csináltunk, de mégis egyfajta hozzáállásbeli hasonlóság van a Jupiter holdja és közte, valamiféle bátorság, ami mindkettőnknek nagyon tetszett. De megvalósításában, eszközeiben nem nagyon van távolabbi dolog, amit el tudok képzelni. A gyakorlati kérdésekhez kerestünk referenciákat, hogy például milyen színeket használjunk, hogyan világítsunk, emiatt nagyon sokféle festő, fotós képeit küldözgettük egymásnak hosszú hónapokig.
| ||
magyarnarancs.hu: A kivitelezés maga is segített elemelni a történetet a valóságtól?
RM: Még a menekültválság előtt kezdte el írni a forgatókönyvet Mundruczó Kornél és Wéber Kata, és amit az elején leírtak, gyakorlatilag napról napra valósággá vált. Mire elkezdtünk forgatni, az akut válságnak vége lett. Azt a sátortábort, ami a filmben a Keletinél van, már úgy kellett rekonstruálni a fél évvel korábbihoz képest. A fikció és a valóság oda-vissza hatottak egymásra. Amikor elkezdtünk gondolkodni a filmen, azt gondoltuk, hogy egy disztópiát csinálunk. Aztán egyre közelebb sodródott a valósághoz, de nem gondolom, hogy ez egy realista film. Nemcsak azért, mert repül benne a főszereplő, hanem inkább azért, mert az a Budapest, ami a filmben látható, nem egy létező Budapest, sokkal inkább egy olyan, amit Kornéllal elképzeltünk, az az érzés, amit Budapesttel kapcsolatban érzünk ebben a témában.
magyarnarancs.hu: Milyen ez a Budapest?
RM: A legközelebbi szó rá a melankolikus. Van egyfajta apokaliptikus, de közben meg posztszovjet, kicsit Moszkvához közelítő hangulata, de meg akartuk őrizni a közép-európaiságát is. Nagyon sokat gondoltam a film közben Gothár Péter Ajándék ez a nap című ’79-es filmjére, ami egy teljesen más Budapestet mutat, teljesen más volt a kulissza, amivel dolgoztak, mégis közel állt munka közben a szívemhez.
magyarnarancs.hu: Hogyan követted nyomon a menekültválság magyarországi eseményeit?
RM: Akkor már tudtuk, hogy megcsináljuk ezt a filmet. Ezért nemcsak én, de több operatőr is ment és dokumentálta az eseményeket, hogy legyen valamiféle leltárunk, mi történik. Amikor ennyire a történelem közepén érzi magát az ember, érdeklődik. Többször is voltam a Keletiben, vittem oda cuccokat, de mikor elkezdték építeni a kerítést, lementünk forgatni, hogy lássuk, mi zajlik. Anyagot gyűjtöttünk, akkor is, ha közben megpróbáltunk segíteni. Olyan szemmel is néztük a történéseket, hogy mi az, amit majd meg szeretnénk mutatni belőle.
magyarnarancs.hu: Egy részét, amikor vízben, majd szárazföldön próbálnak menekülni a rendőrök elől, elég hűen vissza is adja a film.
RM: Nyilván a történés erősebb jegyeit igyekeztünk megnyomni kicsit, mert a filmben egy nézőre az hat. Nem úgy ragaszkodtunk a realizmushoz, hogy ott akkor annyi sátor volt, hanem valamifajta rendszerbe kezdtük el strukturálni.
magyarnarancs.hu: Nehéz definiálni a filmet, egyszerű lenne azt mondani rá, hogy menekültdráma, holott nem csak az.
RM: Nem a menekültkérdés a központi témája a filmnek. A menekültválság nagyon szép apropó. Szép alatt azt értem, hogy frappáns, elég nagy ötlet Kata és Kornél részéről. Központi témája leginkább valamiféle hit, nem feltétlenül vallásos hit, de valamilyen diskurzus a hitről. Dráma a hitről.
| ||
magyarnarancs.hu: Hogyan használja a film a menekültválságot?
RM: Egyrészt nagyon jó, ha egy film valami aktuálisról szól. Szeretem azokat a filmeket, amelyek megpróbálnak arról beszélni, mi történik velünk ma. Bátor dolog is, meg nehéz is. Hogy a Jupiter holdja így szól erről: sikerült szerintem viszonylag árnyaltan ábrázolni a kérdést, nem egydimenziós, nem áll oda aktuálpolitikai vélemények mellé. Egy menekült az egyik főszereplője, vele azonosulsz, ez nyilván egy állítás, és valamiféle együttérzést sejtet. Nem ideológiai filmről beszélünk, inkább kérdéseket vet fel. És azt látom, hogy ez zavaró. Nyilván van egy bal- és egy jobboldali véleményű szemlélete ennek a kérdésnek, ezek elég ellentétesek, de én nem látom ebben a filmben egyiket sem markánsan megfogalmazódni. Alapvetően nyilván szolidáris a menekültekkel a film, de nem látom azt az ideológiai struktúrát mögötte, amit Magyarországon a sátortáborokban láttam, ami jó dolog, mert így őszintébb tud maradni. Nekem a fiú és az orvos története, viszonya a legfontosabb a filmben, hogy mi ez. Több aspektusból szól szerintem a hitről, de alapvetően az az emocionális drive, ami közöttük van és változik, nekem az a film lelke. Ez áll a középpontjában, minden e köré szerveződik.
Mundruczó Kornéllal a csütörtökön megjelent, friss Magyar Narancsban olvasható interjú.
