Fuck you, Santa Claus! Gene Hackman 85

  • - kg -
  • 2015. január 30.

Film

Ma ünnepli… Mindegy is, mit ünnepel, mert nem kell születésnap, hogy Gene Hackman (ma 85 éves) nagyságáról áradozzunk!
false

DOYLE

What's your name, asshole?

BLACK PUSHER

Fuck you, Santa Claus!

(Francia kapcsolat, 1971)

Az elnök emberére talál

Az elnök emberére talál, 2004

 

Kezdjük a végéről: Gene Hackmannek utoljára jó tíz éve származott bevétele színjátszásból, hollywoodi hattyúdalát egy hamar elfeledett vígjáték, a már címében is jelentéktelen Az elnök emberére talál jelentette (partnerei: rénszarvasok, férfiseggek és komikusok). Ám ez csak afféle átmenet volt, mert Hackman – Woody Allen kedves szavaival élve – nem az utókor emlékezetébe, hanem az íróasztalához költözött át, és a ponyvaregény nemes hagyományait folytatva írt – egyedül vagy írótárssal – történelmi regényt, westernt, legutóbb pedig egy sorozatgyilkosos krimit.

Saját könyvét dedikálja

Saját könyvét dedikálja

 

Írói munkásságáról tavaly a Narancsnak is beszámolt egy e-mailinterjúban, ám filmes pályafutását firtató kérdéseinket (ügynöke dörgött ránk, hogy filmekről egy szót se!) finoman elhárította. Azért így is sikerült megtudnunk egy s mást, például, hogy miért nem ő rendezte A bárányok hallgatnakot, és hogy mi a viszonya a költészethez (a rendhagyó interjú itt olvasható).

Magánbeszélgetés

Magánbeszélgetés

 

Szóval, Gene Hackman (85) békésen éldegél a kies New Mexicóban, két németjuhásszal és egy feleséggel, vagy két feleséggel és egy németjuhásszal – a hírek ezen a ponton elég homályosak. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy ha Hackman sétálni indul, akkor hol ő üt meg valakit, hol őt ütik el (ez afféle New Mexicó-i szokás lehet), de két ütés közt csak a szépre emlékezik. És hát nem is kell nagyon szépítenie az emlékeket, mert aktív korában azon kevés istenkirályok egyike volt, akik még egy olyan vígjátékot is nézhetővé tettek, melynek címében a Mooseport szó szerepel (és az utolsó filmjében szerepelt).

Night Moves

Night Moves

 

A gyenge filmek, a csak a lóvéért elvállalt szerepek jobban is mutatják nagyságát, mint az időtálló kedvencek: a Francia kapcsolat Popeye Doyle-ja, a Magánbeszélgetés Harryje, a Night Moves (nálunk A döntés éjszakája címen futott) másik Harryje, a Lángoló Mississippi Anderson ügynöke, vagy Oscar-díjat (a másodikat) érő, nagy visszatérése a Clint Eastwood rendezte Nincs bocsánatban. (Az itt következő kipontozott részre mindenki a saját Hackman-kedvencét – Tenenbaum, a háziátok, Szóljatok a köpcösnek! stb – képzelje oda: .............................!) Ahogy a hasonló hepehupákat bejárt Michael Caine-nek a Cápa 4-en keresztül vezetett az út a megdicsőüléshez, úgy Hackmannek a Superman negyedik részét (a pokol egyik közismert bugyrát) kellett megjárnia, míg újra Oscart érezhetett a markában (ez lehet Az arany markában című későbbi Hackman-film subtextje).

Lángoló Mississippi

Lángoló Mississippi

 

Minden Magánbeszélgetésre jutott legalább kettő Csőre töltve, és minden Francia kapcsolatra három Halálos terápia – és ez így volt jó, mondja a csak kicsit és tényleg csak egy kicsit megengedő utókor. Azt az embert jöttünk össze itt most ünnepelni (és nem temetni!), aki miatt Az utolsó esély vagy A legjobb dobás is bárhol, bármikor újranézhető – nem csekély élvezettel.

Neked ajánljuk