DOYLE
What's your name, asshole?
BLACK PUSHER
Fuck you, Santa Claus!
(Francia kapcsolat, 1971)
 Az elnök emberére talál, 2004 | |
Kezdjük a végéről: Gene Hackmannek utoljára jó tíz éve származott bevétele színjátszásból, hollywoodi hattyúdalát egy hamar elfeledett vígjáték, a már címében is jelentéktelen Az elnök emberére talál jelentette (partnerei: rénszarvasok, férfiseggek és komikusok). Ám ez csak afféle átmenet volt, mert Hackman – Woody Allen kedves szavaival élve – nem az utókor emlékezetébe, hanem az íróasztalához költözött át, és a ponyvaregény nemes hagyományait folytatva írt – egyedül vagy írótárssal – történelmi regényt, westernt, legutóbb pedig egy sorozatgyilkosos krimit.
 Saját könyvét dedikálja | |
Írói munkásságáról tavaly a Narancsnak is beszámolt egy e-mailinterjúban, ám filmes pályafutását firtató kérdéseinket (ügynöke dörgött ránk, hogy filmekről egy szót se!) finoman elhárította. Azért így is sikerült megtudnunk egy s mást, például, hogy miért nem ő rendezte A bárányok hallgatnakot, és hogy mi a viszonya a költészethez (a rendhagyó interjú itt olvasható).
 Magánbeszélgetés | |
Szóval, Gene Hackman (85) békésen éldegél a kies New Mexicóban, két németjuhásszal és egy feleséggel, vagy két feleséggel és egy németjuhásszal – a hírek ezen a ponton elég homályosak. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy ha Hackman sétálni indul, akkor hol ő üt meg valakit, hol őt ütik el (ez afféle New Mexicó-i szokás lehet), de két ütés közt csak a szépre emlékezik. És hát nem is kell nagyon szépítenie az emlékeket, mert aktív korában azon kevés istenkirályok egyike volt, akik még egy olyan vígjátékot is nézhetővé tettek, melynek címében a Mooseport szó szerepel (és az utolsó filmjében szerepelt).
 Night Moves | |
A gyenge filmek, a csak a lóvéért elvállalt szerepek jobban is mutatják nagyságát, mint az időtálló kedvencek: a Francia kapcsolat Popeye Doyle-ja, a Magánbeszélgetés Harryje, a Night Moves (nálunk A döntés éjszakája címen futott) másik Harryje, a Lángoló Mississippi Anderson ügynöke, vagy Oscar-díjat (a másodikat) érő, nagy visszatérése a Clint Eastwood rendezte Nincs bocsánatban. (Az itt következő kipontozott részre mindenki a saját Hackman-kedvencét – Tenenbaum, a háziátok, Szóljatok a köpcösnek! stb – képzelje oda: .............................!) Ahogy a hasonló hepehupákat bejárt Michael Caine-nek a Cápa 4-en keresztül vezetett az út a megdicsőüléshez, úgy Hackmannek a Superman negyedik részét (a pokol egyik közismert bugyrát) kellett megjárnia, míg újra Oscart érezhetett a markában (ez lehet Az arany markában című későbbi Hackman-film subtextje).
 Lángoló Mississippi | |
Minden Magánbeszélgetésre jutott legalább kettő Csőre töltve, és minden Francia kapcsolatra három Halálos terápia – és ez így volt jó, mondja a csak kicsit és tényleg csak egy kicsit megengedő utókor. Azt az embert jöttünk össze itt most ünnepelni (és nem temetni!), aki miatt Az utolsó esély vagy A legjobb dobás is bárhol, bármikor újranézhető – nem csekély élvezettel.
