A karót nyelt házi rabszolga fiatalasszony nemcsak örök egyetemista férjét, de saját munka nélküli anyukáját is eltartja. A mártírszerepet picit azért élvező leány, s még érett negyvenes éveiben is bohém csitrit játszó mamája egyszerre vár babát. Az előbbi jövevény egy megállapodni készülő család kiteljesedésének záloga, leendő nagymamák kicsi kincse volna – az utóbbi meg döbbenetes baleset (ebben a korban? egy ilyen nőnek? és egyáltalán kitől?), megoldandó probléma. De vajon, no, vajon egymásra talál-e végül anya és civakodó leánya, a terhességét hisztérikusan megélő leány és a férfiasságba nehezen beletanuló férje, a felelősségvállalás terén mégiscsak fejlődőképes anya és újra belészerető exe?
A mozi nyáron elsősorban arra való, hogy az embernek legyen hová menekülnie a gigantikus hajszárítóvá változott városból. Könnyű kézzel megírt francia vígjátékot nézni pedig mindenképpen sokkal épületesebb retardáltaknak szóló akciófilmek befogadásánál. Elég néhány jellegzetes vonással megrajzolt karakter, könnyen követhető, magánéleti bonyodalmakból felépített, elkerülhetetlenül happy endbe torkolló sztori, illetve a karakterekhez és helyzetekhez lazán kapcsolódó poén. Ha mindezekhez még szerethető színészek is vannak (s Juliette Binoche, ill. Lambert Wilson személyében ezúttal nagyon is vannak), akik kedvvel komédiáznak, nem restek olykor ripacskodni sem, ám egy-egy gesztussal mélységet is tudnak adni a figurának, akkor igazán nem érdemes fennakadni az előre látható vagy kínosan erőltetett fordulatokon, a klisékkel feltöltött üresjáratokon.
Forgalmazza a Vertigo Média
