A halál oka: HIV/AIDS. A szexuális forradalom idején, az 1980-as évek elején járunk, Amerika most szembesül először igazán a betegséggel, vége a világnak, vége a szexuális szabadságnak. De az nem lehet: tagadás, hitetlenség és félrefordított tekintetek – még az érintett meleg közösségek is szeretnék másképp megmagyarázni a jelenséget, csakhogy nehezen kivívott jogaik nehogy csorbuljanak. Az eredmény: elveszett idő és több ezer áldozat.
| ||
Ryan Murphy filmjében Ned Weeks (Mark Ruffalo) író, aktivista egyértelmű válságszituációként észleli az AIDS megjelenését a New York-i meleg közösségben, ezért homoszexuális társaival harcot hirdet a vírus és persze a közömbös hatalom ellen. Egy bátor orvos (Julia Roberts) és sok hitetlen, majd később tettre kész civil vív itt kétségbeesett küzdelmet valami ellen, amiről csak feltételezik, mi az, mert csak az biztos, hogy e kór miatt az emberek – az USA-ban főleg a homoszexuálisok – betegszenek és halnak meg. Miközben a film szentimentálisan mutatja be a melegek hétköznapjait, s ha csak kicsit is, de bepillantást nyerünk a hatalmi gépezet – kellő meggyőző erővel ábrázolt – működésébe is, így kiderül, milyen komoly politikai felelőssége volt az USA akkori elnökének és a fejüket homokba dugó politikusoknak.
| ||
A „baj” közösségi megjelenésén túl jól megrajzolt egyéni sorsok bontakoznak ki, a hős szenvedélyes, mégis szimpatikusan visszafogott fickó, akire persze mikor máskor találna rá a boldogság, ha nem a legnagyobb bajban. Miközben a temetések a társadalmi élet állandósult eseményeivé válnak, igazi győzelmet aratnak a civilek. Azok a civilek, akiknek közben ráment a harcra az életük, a boldogságuk, s akiknek köszönhetően ma nem „muszáj” meghalni a HIV-vírustól.
Forgalmazza az HBO. Vetítik egyebek közt ma este 10-kor is, az HBO2-ön
