Igen, így, vessző nélkül, hogy már a főcímnél legyen valami rossz érzés, ami később csak fokozódik. A filmre utaló gesztus a hetvenes és nyolcvanas évek underground életvezetését szándékozott leltárba venni a témához szükséges legkisebb hozzáértés nélkül. A beszélő fejeket felvonultató alkotás, ami szemben a hasonló célt kitűző produkciókkal még a rádiójáték színvonalát sem érte el, leginkább egy folyóiratban lenne elképzelhető, persze szerkesztett formában. Így azonban - annak ellenére, hogy Kovácsy Tibor külpolitikus, barát és egyebek, felejthetetlen alakítást nyújt benne - a fércművek minden jellegzetességét hordozva egy rettenetes és minden bizonnyal megérdemelt vizuális apokalipszis előszelét vetíti előre. És ez a képzavar csak halovány ízelítő.
A hiteles és fontos nyilatkozók (Vető János, Vig Mihály, Kozma György, György Péter és Bereményi Géza) minden igyekezete ellenére sem lesz a dolgozatból film, pedig ha csak egyszerűen a nyilatkozók kezébe adtak volna egy kamerát, és hagyták volna őket négy órán keresztül vágni, minden bizonnyal emeletekkel jobb alkotás születhetett volna belőle, sőt még talán film is.
Ja, és az operatőrt nem szabad kiküldeni a külvárosba, hogy forgasson egy autó oldalsó ablakából vágóképeket, amiket aztán majd bevágunk mindenféle koncepció nélkül az üresjáratokba, mert a Balaton együttes egyébként zseniális számai nem viszik el a dolgot, főleg amikor a Kexről és egyéb zenekarokról van szó, akiktől - kis utánjárással - ugyancsak beszerezhetők felvételek.
Akik kimaradtak: Dixi, Baksa-Soós, Molnár Gergely és még sokan mások, meg valami rendezőféle, aki ugye rendez, már ha filmet akar csinálni.
- pki -
