Film

Bettie-mobil

Film

Egy hatvan fölötti nő teljesen normális élettel és idegrendszerrel Franciaország egyik módfelett bukolikus vidékén az egyik nap fogja magát, és megszokott életét - mindenestül - csak úgy, minden előzmény és magyarázat nélkül hátrahagyja. Még az is lehet, hogy láttunk már ilyet (néhányszor), franciául meg szinte biztosan, de hősnőnk ezúttal maga Catherine Deneuve, aki nagymamakor ide vagy oda, simán világgá megy, szűkre szabott életét nagyobbra cserélni.

Elég volt Bretagne-ból, a saját étteremből és anyából, meg a silány, hasznavehetetlen, s persze hűtlen szeretőből, és a kiüresedett, önismétlődő, öreges életből. Két rendelés és felszolgálás között bevágódik autójába, és meg sem áll... vajon hol is? A révben. Először csupán a fejét szellőztetné, majd újonnan visszaszerzett rossz szokásához - a dohányzáshoz - szerezne némi alapanyagot, de a francia vidék valahogy nem épp trafikokban gazdag - főleg nem vasárnap -, így véletlenek sorozata viszi jó messzire: előbb egy ismeretlen idős úrig, majd egy feleolyan idős úrig. Másnap felbukkan a rég nem látott lánya is... meg az unokája, akit el kellene fuvarozni az apai nagypapához, ami sejthető módon nem megy túl flottul, de végül csak eljutunk hozzá.

A többit már kitalálták: révből révbe érünk, a morcos, de sármos úrból a film végére potenciális társ lesz, aki majd új színt visz a híres művésznő életébe. A sztori kicsit sem bonyolult, csak hosszú, viszont franciásan könnyed, időnként kifejezetten szellemes, és Deneuve valamit még mindig nagyon tud.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.