Film

Bettie-mobil

Film

Egy hatvan fölötti nő teljesen normális élettel és idegrendszerrel Franciaország egyik módfelett bukolikus vidékén az egyik nap fogja magát, és megszokott életét - mindenestül - csak úgy, minden előzmény és magyarázat nélkül hátrahagyja. Még az is lehet, hogy láttunk már ilyet (néhányszor), franciául meg szinte biztosan, de hősnőnk ezúttal maga Catherine Deneuve, aki nagymamakor ide vagy oda, simán világgá megy, szűkre szabott életét nagyobbra cserélni.

Elég volt Bretagne-ból, a saját étteremből és anyából, meg a silány, hasznavehetetlen, s persze hűtlen szeretőből, és a kiüresedett, önismétlődő, öreges életből. Két rendelés és felszolgálás között bevágódik autójába, és meg sem áll... vajon hol is? A révben. Először csupán a fejét szellőztetné, majd újonnan visszaszerzett rossz szokásához - a dohányzáshoz - szerezne némi alapanyagot, de a francia vidék valahogy nem épp trafikokban gazdag - főleg nem vasárnap -, így véletlenek sorozata viszi jó messzire: előbb egy ismeretlen idős úrig, majd egy feleolyan idős úrig. Másnap felbukkan a rég nem látott lánya is... meg az unokája, akit el kellene fuvarozni az apai nagypapához, ami sejthető módon nem megy túl flottul, de végül csak eljutunk hozzá.

A többit már kitalálták: révből révbe érünk, a morcos, de sármos úrból a film végére potenciális társ lesz, aki majd új színt visz a híres művésznő életébe. A sztori kicsit sem bonyolult, csak hosszú, viszont franciásan könnyed, időnként kifejezetten szellemes, és Deneuve valamit még mindig nagyon tud.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.