magyarnarancs.hu: Ma mi az ellenszere a penetráns jó ízlésnek?
John Waters: Lehet, hogy ma már nem is a jó ízlés ellen harcolok, mint tettem ezt megboldogult ifjúkoromban. Vannak jó ízlésre utaló jelek az életemben; élvezem például az operát, és nem vetem meg a komolyzenét sem.
| ||
Ismerni kell a jó ízlés játékszabályait ahhoz, hogy az ember kedvére bolondozzon a rossz ízléssel. Ma már a rossz ízlés sem a régi, hogy is mondjam csak, elromlott a rossz ízlés is. Mi több, Hollywood ide is befurakodott, már a gusztustalanság is az ő hitbizományuk. Egymás után gyártják a 60 millió dolláros gusztustalanságokat. Hát szabad ilyet?! Az még hagyján, hogy 60 milliót ölnek ezekbe a filmekbe, de hol marad a humor és hol az értelem? Semmi céljuk, csak az öncélú gusztustalankodás. Ha legalább gondoltak volna valamire az alkotók! Tudja, ott benn, a fejükben. De nem, semmi. Tudom, hogy ma már, amikor az égvilágon minden legális, nevetségesen hangzik, de amikor a Rózsaszín flamingókat csináltam, még hosszan tanakodtam, hogy vajon mi az, ami ellen még nem hoztak törvényt? Ez volt a kontextusa a szarevő jelenetnek. De pokolba a kontextussal, a jelenet önmagáért beszél.
| ||
Akik egyébként bírják a filmet, azt mondják: olyan nyers a stílusa. Akik utálják, ők meg azt, hogy mennyire amatőr ez már! És tudja mit, mindkét tábornak igaza van! A Cecil B. DeMented című filmemben mondja egy szereplő, hogy a technika nem más, mint elcseszett stílus. Osztom a véleményt, még jó, hiszen én írtam. Ha valaki azzal jön ki egy filmről, hogy hú, de tetszett a fényképezés, az az én olvasatomban annyit tesz, hogy rossz a film. Egyszer egy előkelő magazin kritikusa írta rólam, hogy patologikus piromániás vagyok, csak mert hosszan mutattam, ahogy leég Divine lakókocsija. Az igazság ezzel szemben, hogy egyszerűen csapnivaló vágó voltam, jóval hamarabb kellett volna megvágnom a jelenetet. De mennyivel jobb, ha piromániásnak tartják az embert, mint béna vágónak.
| ||
magyarnarancs.hu: A politikai korrektséggel hogy áll?
JW: Azt hiszem, és ez nekem is furcsa, hogy politikailag korrekt vagyok. Technikai értelemben mindenképpen. A hőseim mind toleránsak és elfogadók, míg a gonoszaim mind erőszakos alakok, akik erőnek erejével akarják a saját életmódjukat másokra kényszeríteni.
magyarnarancs.hu: A szóhasználatban ma hol húzódik a politikai korrektség határa?
JW: Nem feltétlenül értek mindennel egyet, de ma már rengeteg dolgot nem lehet Amerikában kimondani. Tilos például az eszkimó, inuitot kell helyette mondani. Nem lehet azt mondani: tranny – az érintettek nagyon utálják, könnyen kihúzhatod vele a gyufát. Transgendered – ez a helyes kifejezés. Retarded, handicapped – mind tilos. A disabled a helyes megoldás. Ezt én is csak most tudtam meg. Olykor elég nevetséges ez a túlzott korrektség.
| ||
magyarnarancs.hu: Nyelvújítónak sem utolsó. Használta ön előtt bárki is a heteroflexible kifejezést?
JW: Azt hiszem, ez az én kis találmányom. Ugyanazt jelenti, mint a „friends with benefits” (barátok extrákkal). A heteroflexible olyan heteroszexuálist jelent, aki elkalandozik olykor. Ilyenkor előfordulhat egy-két brojob. Nem blowjob, hanem brojob. Betűzöm: b.r.o.j.o.b. (szóvicc a blowjob – szopás és a brother – haver összevonásából). Amerikában a heterók, amikor összepacsiznak, brónak hívják egymást. Héj, bro így, héj, bro úgy! A brojob, vagyis amikor két heteró csinálja, nem az én találmányom, de a trendsexual (trendszexuális) igen. Ilyenek például azok a csajok, akik leszbikusnak akarnak divatból látszani, de nem azok.
