Film

Akárcsak a tavalyit, az idei cannes-i filmfesztivált sem úszta meg perpatvar nélkül a Filmunió: akkor Iványi Marcell Arany Pálmát nyert rövidfilmje, a Szél programba segítése/nem segítése miatt keveredett verbális csetepatéba a magyar filmművészet nemzetközi jelenlétének előmozdítására hivatott szervezet igazgatója, Kézdi-Kovács Zsolt, idén amiatt, hogy a magyar filmek külföldi forgalmazásával foglalkozó egyik céget, az S-Media 2000-t - annak vezetője, Sugár Judit állítása szerint - kitiltotta a cannes-i magyar standról.

Február vége óta megy táblás házakkal a Játékszínben Arthur Miller darabja, a Bűnbeesés után. Marilyn Monroe szerepében egy igazi szépség, Nyertes Zsuzsa látható.

A műfordításról mint élettevékenységről szól Zsuzsanna Gahse Átültetve című könyve (Jelenkor), melyet a Budapesti Könyvfesztiválon mutattak be a közönségnek. A tizennégy kötetes szerző, aki tízéves korában, 1956-ban került ki Bécsbe, s tanulmányait Ausztriában és Németországban végezte, az utóbbi években fordításai révén a kortárs magyar irodalom (Esterházy, Eörsi, Krasznahorkai) egyik legjelentősebb német tolmácsolójává vált.

Az április 17-27-ig három magyarországi nagyvárosban (Budapest, Szeged, Debrecen) megrendezett filmnapokra Franciaországból imponálóan népes kultúrdeszant érkezett. A delegáció egyik csillaga kétségtelenül Patrice Leconte volt, akinek idén Oscar-jelölést szerzett, César-díjas filmjét, a Rizsporos intrikákat, a fesztivál után is műsoron tartják a mozik (lásd: MaNcs, 1997. április 17.).

Első lemezét az újvidéki Új Symposion folyóirat adta ki, akkor hallottam először a zenéjét. Azóta történt velünk ez-az, szinte eltűnt a bakelitlemez, hogy csak a jelentősebb eseményeket említsem. Boris Kovac a háború és a mozgósítások elől Olaszországba menekült, onnan két és fél évre Szlovéniába költözött, elkezdett utazgatni, munkát kapott Ausztriában is. Aztán visszaköltözött Újvidékre.

Láttuk már a Filmszemle egyik fődíjas moziját (Csinibaba), most a másik következik, amelyik a rendezői díjat is elhozta. Janisch Attila Hosszú alkony című filmjét megjelenésünk napján kezdik játszani a pesti mozikban.

Sokkol, provokál, sérteget. Van, aki szórakoztatónak és érdekesnek tartja, mások szerint vulgáris, hisztérikus és haszonleső. Egy biztos: nem lehet figyelmen kívül hagyni. A koncertpódiumról oly szavakat küld a szenvedélyesen rajongó tömegnek, amiket egy szeriózus lapban nem illik leírni még idézőjelben sem. Nagyon gyakran jelenik meg a mikrofon előtt felül semmiben. Az éjszakai üvöltözés után az utcán tökrészeg és be van lőve. A bulvársajtónak a legapróbb részletekig lefesti szüzességének elvesztését. A buddhizmusról beszél és arról álmodik, hogy egyszer fellép a Hamletben. Rockénekesnő, gitáros, Kurt Cobain özvegye, volt sztriptíztáncosnő, egy hároméves kislány édesanyja és friss tulajdonosa a New York-i kritikusok díjának, amit a Larry Flynt, a provokátor című filmben nyújtott színészi alakításáért kapott (legjobb női mellékszereplő).

Ugrál a színpadon, rohangál a nézőtéren, tárgyal koreográfussal, zeneszerzővel, vitatkozik színésszel, táncossal. Rendez. Most rendez. Megint. A színházi világ elismert alakja. Az Enci.

Dariusz Gorczyca, a kortárs lengyel képzőművész színház egyik legmarkánsabb és legextrémebb alakja a Polonia Expressz Fesztivál meghívására érkezett Magyarországra. A most harmincegy éves művész a Krakkói Képzőművészeti Akadémián egyszerre öt szakot (festészet, szobrászat, rajz, grafika és színházi objektek) hallgatott, és diplomamunkája is egy avantgárd színházi produkció volt. 1987-ben alapította meg Krakkóban a Szituációk Színházát, amely idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Február 14-én és 15-én a Palme-házban mutatták be 1993-ban készült, Az Árnyék Birodalma című darabjukat.

Hét óra után néhány perccel megnyílt a Szentkirályi utca négyes számú házának rozsdás pinceajtaja, és a DIVSZ-induló hangjaira lemasírozhatott a meredek lépcsőn az a negyven-ötven kíváncsiskodó, akik a Matiné című előadásra jöttek. Öt év elteltével ismét bemutatót tart Monori Lili és Székely B. Miklós. Úttörő-egyenruhában, leánygyermekükkel és egy láb nélküli kacsával, Totyival, a hatvanas éveket idézik fel.

Hortobágyi László életéről azt a keveset tudtam, amennyi külföldön megjelent lemezei sajtóanyagában olvasható. Budapesten született 1950-ben, 1976-tól Indiában gyűjtött és tanult szitáron, tablán, rudra-vinán játszani, majd 1981-ben Magyarországon megalapította (az indiai zenetudomány utolsó fénykorában, 1884-től 1917-ig működő társaság nyomán) a Gáyan Uttejak Societyt. Az elmúlt fél évben négy CD-je jött ki Nyugaton, ezek közül a Lovász Irénnel közös Rosebuds in a Stoneyard (hazánkban Világfa címmel forgalmazott) a német kritikusok nagydíját kapta, s a Terra Dei is jelentős visszhangot váltott ki. Beszélgetésünk során arra kért, kerüljem az életrajzi momentumokat. Ennek nem kimondottan örültem.

Az utóbbi évek Magyar Filmszemléin díjak sorát nyerte az 1990-ben három exmafilmes ex-rendezőasszisztens által alapított Magic Media produkciós iroda: 1992-ben a Gyerekgyilkosságok és a Sose halunk meg, 1993-ban a Woyzeck és az Utrius, 1996-ban a Hagyjállógva Vászka és a Szamba jött be, a Gyerekgyilkosságok aztán Cannes-ból kritikusi, a Woyzeck Berlinből Felix-, a Vászka Karlovy Varyból rendezői díjjal tért haza. A héten kezdődő 28. Filmszemlén nincs mit izgulnia Barbalics Péter ügyvezető igazgatónak (nincs filmje a versenyben), de közben Amerikából várhatja a hírt, hogy vajon az Oscar-jelöltek közé kerül-e a Vászka.

Mike Leigh Titkok és hazugságok című, Cannes-ban díjazott filmjét decemberben a Felix nevezetű európai filmdíjra is jelölték. A brit rendező a ceremónia és egy egyetemistákkal való másnapi találkozó kedvéért Berlinbe látogatott - ekkor fogadta a Narancs tudósítóját.

Hollywood ezredvégi isteneszménye nemcsak úgy lett, nemcsak egy kósza, ám príma produceri, gegmani ötlet eredményeként, de rögös úton, három-négy emberi élettel a háta mögött léphetett magas hivatalába. És ez se ma történt, hanem legalább negyedszázada.