Magyar Narancs: Mi történt Cannes-ban?
Sugár Judit: Mielőtt válaszolnék, el kell mondanom az előzményeket. Tavaly Cannes előtt írásban kértem Kézdi-Kovács Zsoltot, engedje meg, hogy ott legyek a Filmunió standján. Egyébként már ennek sem így kéne történnie, nem engedélyt kéne kérnem. Az lenne a normális, hogy fölhív a Filmunió, és ajánlatot tesz: lesz standunk Cannes-ban, ennyibe kerül, ha ennyit fizetsz, beszállhatsz, amire én mondhatom, hogy rendben, vagy hogy ennyi pénzem nincs.
MN: Öntől is indulhatna a kezdeményezés.
SJ: Igen, de a világban ez úgy működik, hogy a szervezők keresik meg a forgalmazókat, mint ahogy Kézdi-Kovács Zsolt tett is idén ajánlatot a Hungarofilmnek, amely tavaly egyébként külön standot bérelt. Én nem tehettem meg, hogy több millió forintért önálló standot béreljek, ezért kerestem meg tavaly Kézdi-Kovács Zsoltot, odaengedne-e a Filmunió standjára, tudván, hogy a Hungarofilm úgysem lesz ott. Elutasított, azt mondta, nem kívánatos, hogy forgalmazók legyenek ott a standon, béreljek lakosztályt egy szállodában, ahogy mások is. Hiába hivatkoztam arra, hogy "mások" nem akkora bevételből gazdálkodnak, mint én, nem tette lehetővé, amit kértem. Szerencsére akkor olyan kapcsolatban voltam az Európai Unió Média 2 nevű filmes programjával, hogy annak a standján bérelhettem helyet 500 ECU-ért. Azóta - és erről Kézdi-Kovács Zsolt többet tud mondani - Magyarországot kirakták ebből a programból, ezért idén magyar filmforgalmazó nem mehetett a Média 2 standjára. Ott álltam megfürödve. Megkerestem Tóth Erzsébetet, a Magyar Mozgókép Alapítvány új főtitkárát, elmondtam neki, mivel foglalkozom, és kértem, segítsen abban, hogy a Zsolt beengedjen a standra. Két-három héttel később fölhívott a Filmunió cannes-i szervezéssel foglalkozó munkatársa azzal, hogy intézik nekem Cannes-t, vigyem be a fotómat, a névjegyemet. Bevittem, és megkérdeztem, föltüntethetem-e a hivatalos papírokon, hogy a cannes-i kontaktálás helye a B9-es stand, ez és ez a telefonszám. Mondták, persze. Erre kinyomtattam az anyagaimat, szétküldtem őket 125 helyre.
MN: Pénzről nem volt ekkor szó?
SJ: Nem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örültem annak, hogy esetleg nem kell fizetnem. Az idei Berlinalén azt mondták a Filmuniónál, jöhetek, de fizetnem kell, 100 ezer forintban állapodtunk meg. Na most, ha nekem a Zsolt azt mondja, jöhetek Cannes-ba, ha kifizetek ennyi vagy annyi pénzt, akkor valószínűleg kifizetem, mert Cannes-t nem hagyhatom ki. De ilyen nem történt, és én nagyon örültem, hogy egy: megúszom, kettő: úgy látszik, rájöttek arra is, hogy az a pénz, amit én ki tudok fizetni, az elhanyagolható az összköltséghez - a kétmillió forint bérleti díjhoz, plusz a dekoráció, telefon, videó költségéhez - képest. Idén Cannes-ban a Hungarofilm átvállalta ennek a harmadát. Hozzá kell tennem, nem a saját pénzéből: a Hungarofilm kiszámlázza a magyar filmstúdióknak, tehát gyakorlatilag a nagy közös zsebből megy erre is, míg amit én befizetek, azt senkinek nem számlázom ki. Az S-Media 2000 állami költségvetési pénzt nem vesz igénybe, a stúdióktól is csak az eladott filmek után kap jutalékot.
MN: Végül is mi történt Cannes-ban?
SJ: A fesztivál második napjának reggelén fölvettem a jelvényemet, és közel 30 kilónyi anyaggal megjelentem a Filmunió standjánál. Vittem ismertetőt minden filmről, amellyel foglalkoztam, s amelyekről egyébként nem volt ott ismertető. Gyerekek, hova tehetném le a holmimat, kérdeztem. Zavart csend, amit akkor még nem tudtam mire vélni. Majd megjelent Kézdi-Kovács Zsolt, félrehívott, és közölte, "maga nem jöhet erre a standra, maga velem nem állapodott meg, magának személyesen tőlem kellett volna engedélyt kérnie". Voltak nálam angol feliratos kazetták, fotók, cégismertetők, bőgve cipeltem vissza az egészet a szállodába. Hozzáteszem, én A Witman fiúkkal is dolgoztam (Szász János filmjét az Egy bizonyos nézőpont című sorozatban vetítették, s egyik gyártója, az MTM Kommunikációs Rt. külföldi forgalmazási ügyeit az S-Media 2000 képviseli - a szerk.), ezzel kapcsolatban azt mondta Kézdi-Kovács Zsolt, hogy levetíthetem a standon, de én nem jöhetek ide és nem tárgyalhatok itt. Lehet, hogy előzetesen kellett volna vele is beszélnem, de évek óta nincs felhőtlen jó viszonyunk, és arra gondoltam, azért üzent a munkatársán keresztül, mert nem akart velem beszélni. Tudomásom szerint soha semmi afférunk nem volt, de lehet, hogy ő emlékszik valamire, amit én már annak idején sem vettem észre, nem tudom. Az az érzésem, hogy a velem szembeni személyes ellenszenve is vezényli. Mondok egy példát: a fesztivál utolsó előtti napján Cannes-ba érkezett Rózsa János (az Objektív Filmstúdió vezetője - a szerk.), és kitehette a standon a Csinibaba ismertetőit, ugyanazokat, amiket én nem.
MN: Végül is hol kapott helyet Cannes-ban?
SJ: A Witman fiúk anyagait kitehettem egy német cég standjára, őket a film francia gyártója fogja megbízni a forgalmazással, a többi anyaggal gyalogoltam néhány kilométert, mindenkinek elvittem a szállodájába, akinek adni akartam, meghagytam a mobilszámomat. Kevesen hívtak vissza: ez egy rohanós vásár, ha valaki elmegy a stand előtt, meg tudom állítani, le tudom ültetni. Ha arra kérem, hívjon fel, az nem az igazi. De többen elmondták, hogy amikor mégis kerestek engem a magyar standon, azt a választ kapták, nem vagyok itt, és nem is tudják, mikor jövök.
MN: Sikerült azért eladnia valamit Cannes-ban?
SJ: Biztos lesz egy-két eladás a Franciska vasárnapjaiból is, a Csinibabából is, de így sokkal nehezebb, gyakorlatilag most kezdem el azt, amit Cannes-ban kellett volna.
MN: Mi történt azután, hogy nem lehetett ott a standon?
SJ: Még Cannes-ban levelet írtam Kézdi-Kovács Zsoltnak, amit elküldtem a maguk lapjának is, és szóltam Tóth Erzsébetnek. Reménykedtem, hátha valami történik, a szemembe mondják, hülyén viselkedtél, de mégsem büntethetjük miattad a filmeket, gyere ide, aztán majd megbeszéljük a dolgokat. De csak annyi történt, hogy még ugyanott megkaptam Kézdi-Kovács Zsolt válaszlevelét. Számomra döbbenetes, hogy azt írja, a kereskedelmi tevékenység támogatása nem az ő feladatuk. Természetesen nem nekik kell eladniuk, de "alám játszaniuk" igen. Azt is írja, a versenysemlegesség talaján áll - kérdem én, ha előzetesen megkereste a Hungarofilmet vagy akárki mást, akkor hol az a levél, amiben engem is megkeresett? Azt írja még, azért nem lehettem ott a standon, mert a Hungarofilmmel kötött megállapodás ezt kizárta: most akkor van versenysemlegesség vagy nincs? Megkérdeztem Váradi Istvánt, a Hungarofilm igazgatóját, aki azt mondta, ő ezt nem zárta ki. De egyébként Cannes-ban mi már nem vagyunk konkurensek: más-más filmeket árusítunk - verseny csak a filmek forgalmazási jogának megszerzésekor van köztünk, itthon.
MN: Ön szerint hogy működne ez az egész normálisan?
SJ: Egy a lényeg, legyenek játékszabályok. Hozzák időben az érdekeltek tudomására, mekkorák a stand költségei, kérdezzék meg, kit, mennyiben érdekel a részvétel. Tavaly nem vehettem részt Cannes-ban. Idén részt vehettem Berlinben - egyébként akkor sem Kézdi-Kovács Zsolttal személyesen beszéltem, egy munkatársa hívott föl -, de nem lehettem ott Cannes-ban. Hogyan tervezzek, ha nem tudom, hogy mindig ott lehetek, ahol a magyar filmeket propagálják?
Félre érthetőség
Kézdi-Kovács Zsolt és Sugár Judit egymásnak ellentmondóan nyilatkozott a Hungarofilm és a Filmunió cannes-i standra vonatkozó megállapodásáról. A Hungarofilm ügyvezető igazgatója, Váradi István a MaNcs rendelkezésére bocsátott egy faxot, melyet idén február 28-án küldött Kézdi-Kovács Zsoltnak. Ebben ez áll: "Tegnapi telefonbeszélgetésünk szerint a Hungarofilm az idei cannes-i fesztiválon a Magyar Filmunióval közös standon venne részt úgy, hogy a standbérleti díj (kb. FRF 58 000 forintösszege) 1/3-át és a videóbérlet felét térítené. A standon más cég - kivéve a fesztiváli szekciókban szereplő film(ek) képviselőjét - nem kap képviseletet. Kérlek, e fax egy példányát egyetértésed jeléül faxold vissza, hogy írásban intézkedhessünk a már lefoglalt standunk lemondásáról. Cannes-nal közölni fogjuk, hogy a Filmunióval közös standon leszünk."
Ez természetesen nem üzleti szerződés, csak egy üzenet, aminek két olvasata lehetséges. Írója egyrészt kijelenti, hogy a standon más cég nem kap képviseletet (bár pontosabb lett volna úgy fogalmazni, nem kaphat), ugyanakkor a gondolatjelek között olyan engedményt tesz, amely akár Sugár Judit cégére, az S-Media 2000-re is vonatkozhat, hiszen a fesztivál egyik szekciójában szerepelt magyar filmet, A Witman fiúkat e cég képviselte.
Magyar Narancs: Milyen szabályok szerint fut neki a Filmunió egy-egy fesztiválnak, már ami a filmek értékesítésével foglalkozó cégeket illeti?
Kézdi-Kovács Zsolt: Szabályok nincsenek. Mi általában biztosítjuk a filmek fesztiválmegjelenésének alapfeltételeit: kiküldjük előválogatásra, ha pedig meghívást kap, fedezzük a részvétel költségeinek egy részét. Azelőtt a teljes költséget tudtuk fedezni. Idén elég kutyául állunk, tízmillió forinttal csökkentették az éves költségvetésünket - ennyibe került az idei cannes-i részvétel, négy éve körülbelül feleennyibe. Négy kiemelkedő fesztivál van, Berlin, Cannes, Velence, Montreal, esetleg ötödiknek fel fog zárkózni Karlovy Vary is, ezekre igyekszünk maximálisan biztosítani mindent, angol és francia kópiákat, kétnyelvű ismertetőket, fotókat, trailereket (rövid előzetes filmklipeket - a szerk.), de a legnagyobb tétel a mitikus standbérlés, ami a cannes-i jelenlétet demonstrálja és szimbolizálja. A magyar film mindig üzemeltetett standot Cannes-ban, kevés ország van a régiónkban, amely ezt megengedheti magának. A stand bérleti díja idén kétmillió forint volt.
MN: E költség legésszerűbb csökkentése lehet, ha a standon, pénzért, helyet adnak a filmek forgalmazóinak.
KKZS: Ez a mi elképzelésünk is. Kezdettől fogva fel is ajánlottuk ezt tőkeerős partnereinknek, mint a Mafilm, az ASP és a Focus Film. Van azonban egy probléma, és ebbe ütköztünk most bele. Ha két cég egymással rivalizál, akkor nagyon nehéz őket rávenni arra, hogy osztozzanak a standon.
MN: Megpróbálták rávenni őket erre?
KKZS: Igen, tavalyelőtt és tavaly is, de nem igazán sikerült. Ha egy cég jelentős összeggel hozzájárul egy standhoz, nem szereti ugyanott látni a konkurenciát.
MN: De a konkurenciaharc a filmek forgalmazási jogának megszerzésekor, még itthon zajlik köztük, külföldön már mindegyik mást kínál.
KKZS: Ez elvi kérdés, a gyakorlatban sosem így jelenik meg, hanem úgy, hogy melyik az erősebb. Piaci verseny van. Ha én a Pepsi-Cola vagyok, nem szeretem, ha Coca-Colát árulnak a poharamban. Tulajdonképpen ugyanez folyik itt is. Ebben az esetben azért volt szerencsétlen, ami történt, mert Sugár Judit megjelenése Cannes-ban a meglepetés erejével hatott - nem az, hogy ott van, tudtuk, hogy ott lesz, hanem hogy ott akar lenni a standon, ráadásul úgy, hogy nem fizet egy fillért sem.
MN: Õ azt mondja, hogy a pénz kivételével, mert nem kértek tőle pénzt, mindent megbeszélt előre az ön munkatársával.
KKZS: Az állításaiban rengeteg csúsztatás van, és én nem szeretnék mindegyikkel külön vitatkozni. Lényeg az, hogy míg idén a berlini standra előre megállapodtunk, és mert kezdő cég, abba is belementünk, hogy csak jelképes összeget fizessen ezért, addig most eszébe sem jutott fizetni a cannes-i jelenlétért. Miután tudta, hogy én megállapodtam a Hungarofilmmel - amely megállapodás kizárta, hogy egy másik cég is jelen legyen a standon -, ezért a dolog számunkra az első pillanattól kezdve tiszta volt. Minden más, amit megígértünk neki, pusztán jóindulat és szívesség kérdése volt, amit másnak is megteszünk, aki úgyszintén nem fizet érte, akár a Magic Mediának, az ASP-nek vagy az Objektív Filmstúdiónak.
MN: Sugár Judit azt mondja, a Hungarofilm vezetőjétől úgy tudja, az említett megállapodás nem zárta ki más cég jelenlétét a standon.
KKZS: Én viszont azt állítom, hogy kizárta, vannak bizonyítékaim, és nem szeretném, ha ezeket a belső és egymás közötti megállapodásokat újságon keresztül kéne tisztázni. Nem hiszem, hogy ez a vita messzire vinne.
MN: Mennyiben más az, ha Rózsa János az Objektív Stúdió nevében kiteszi a standra a Csinibaba anyagait, mintha Sugár Judit tenné ki őket az S-Media 2000 nevében?
KKZS: Én soha nem zártam ki egyetlen magyar film ismertetőit sem a standról, de más dolog a stand használata, vagyis hogy üzletfelet fogad az ember, videót mutat, reklámfeliratot helyez ki. Én nem akadályoztam volna meg Sugár Juditot abban, ha filmek szórólapjait ki akarta volna tenni. Az az állítása, hogy én kitiltottam a standról: hazugság.
MN: Akkor meg mi történt?
KKZS: Az, hogy megmondtam neki, a stand általa való használatába nem tudok belemenni, hiszen nekem megállapodásom volt a Hungarofilmmel. A Hungarofilm fizetett a standért, és joggal mondta - nem hiszem, hogy Váradi István valaha is megcáfolna ebben -, hogy ha ő fizet a stand használatáért, akkor azért egy másik kereskedelmi cégnek is fizetnie kell, amit teljesen normálisnak tartok.
MN: És nem lehetne rábírni a standhasználat fizetésére az S-Mediát is?
KKZS: Dehogynem, ez állandó törekvésünk. Ha ők hajlandók egymást megtűrni a standon - amiben nem vagyok egészen biztos, néhány kísérletet tettünk már -, és ha van elég hely is, ez elől nem zárkózom el. Csak egyet nem szeretek, és ez elvi kérdés: elfogadhatatlan, hogy ha valakivel nem kötünk megállapodást, az utólag fölháborodik, amiért én nem biztosítom számára, amit magának elképzelt, majd még a sajtóhoz is fordul. Megegyezni mindenben lehet, de előre.
MN: Sugár Judit állítja, hogy az ön munkatársával megegyezett arról, hogy ott lehetnek az anyagai, föltüntetheti, hogy megtalálható standon satöbbi.
KKZS: Sugár Judit nagyon jól tudja, hogy a munkatársnőm egy végrehajtó valaki, ezekben a kérdésekben én döntök. Eddig, amikor ilyenekről volt szó, mindig megtalált engem. Feltételezem, tudta, hogy az a nagyságrend, amivel ebbe be kéne szállni, az meghaladja az ő képességeit - körülbelül a hatszorosát kellett volna fizetnie, mint Berlinben -, és talán azt gondolta, ilyen módon meg lehet oldani.
MN: Nem kellene a jövőben formalizálni a fesztivál standokon való megjelenés kérdéseit?
KKZS: Mindent lehet formalizálni, de minek? Ez egy olyan pici társa-ság, mindenki közelről ismer mindenkit, heti, napi munkakapcsolatban vagyunk. Lehet formalizálni, de szerintem itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki elkövetett egy hibát, nem kapott időben észbe, nem jelentkezett időben. Ezt nem lehet jóvátenni azzal, hogy megsértődik, és nyílt levelet ír. Öt perc alatt, két-három telefonnal ki tudjuk deríteni, mint szoktuk is minden évben, hogy ki óhajt beszállni, kinek mennyi pénze van rá: nekem is érdekem, hogy minél többen legyenek a standon, minél több film forogjon, boldog vagyok, ha bárki vevőt hoz oda. Semmi prekoncepciónk nincs, nem is volt, egyetlen piaci szereplőt sem akarunk kizárni, de egyet nem lehet: kétféle módon kezelni két azonos tevékenységű céget.
MN: Nem játszott bele ebbe az ügybe valami kommunikációs zavar vagy ellenszenv kettejük között?
KKZS: Énnekem semmi személyes... ez akkor lenne igaz, ha eddig mindent megakadályoztam volna, ami vele kapcsolatos, erről szó sincs. A nem korrekt lépéseket nem szeretem.
MN: Miért nem lehettek ott magyar cégek idén az Európai Unió Média 2 programjának standján?
KKZS: A Média 2 az audiovizuális tevékenységet segítő program, a forgatókönyvtől a moziig. Ezelőtt három évvel Magyarország - mint utólag kiderült, szabálytalanul - belépett az elődjébe, a Média 1-be. A magyar részvétel díja körülbelül 600 ezer ECU volt egy évre (ez ma körülbelül 120 millió forintot ér), de ennél valamivel több vissza is jött, ami azonban még lényegesebb, a kapcsolatok teremtése, például fesztiválokon, a Média 2 által biztosított standon. Tavaly január 1-jétől létrejött a Média 2, és akkor kiderült, hogy a magyar részvétel akadályba ütközik: megvizsgálták a magyar médiatörvényt, és kiderült, hogy a kereskedelmi televíziókban sugárzandó nemzeti és európai filmek arányára vonatkozó kvóták nem szerepelnek benne - egyébként az utolsó pillanatban kerültek ki, nem európai nyomásra. Emiatt az Európai Unió közölte, ameddig ez nem változik, nem lehetséges a Média 2-ben való együttműködés. Mostanra sikerült a jogi helyzetet rendezni: a törvény maradt, de az Országos Rádió és Televízió Testület a sugárzási engedélyek kiadásánál bevette a kvótákat, a művelődési minisztérium pedig PHARE-segítséggel biztosította a Média 2 tagdíjának befizetését. A visszakerülés borzasztó hosszú és bürokratikus folyamat, még nem értünk a végére, ami azzal járt, hogy tavaly az összes program, így a Média 2 idei cannes-i standja is bezárult előttünk.
Szőnyei Tamás
Promóció és külker
Az S-Media 2000 két éve lépett a magyar filmkülker színére: ekkor vonult nyugdíjba Sugár Judit a Hungarofilmtől, ahol 1973 óta dolgozott. A magyar filmek külföldi forgalmazásával egészen addig, kimondott, ki nem mondott monopóliumként, az 1956-ban alapított állami vállalatból 1993-ban kft-vé lett Hungarofilm exportrészlege foglalkozott. Némi változást az hozott, hogy 1990-ben, az exportrészleg önállósításával a Hungarofilm létrehozta a Cinemagyar Kft.-t a magyar filmek külföldi forgalmazására. Sugár Judit lett az igazgatója. 1995-ben kiszállt, hazai és külföldi kapcsolatrendszerében bízva megalapította az S-Media 2000-t. A Hungarofilm-igazgató Váradi István tájékoztatása szerint a veszteséges Cinemagyar ekkor megszűnt, jogaival, feladataival együtt visszatért a Hungarofilm kebelébe.
Ettől kezdve datálható a magyar film exportjáért folyó itthoni konkurenciaharc. A Hungarofilm gyakorlatilag az 1995 előtt készült összes magyar film külföldi értékesítésével foglalkozik (az 1995-ös 77-tel szemben tavaly 54 magyar játékfilm külföldi eladására kötött szerződést, ezeket 35 ország vette meg mozi-, tévé-, videó-, klub-, műhold-, kábelforgalmazásra), az S-Media a friss termésből igyekszik csipegetni (övé a Szeressük egymást, gyerekek!, a Csajok, a Sztracsatella, a Szamba, a Franciska vasárnapjai, a Csinibaba és a Szökés forgalmazásának joga és gondja, többek között), miközben egyes stúdiók maguk is próbálkoznak produkcióik külföldi értékesítésével.
A Magyar Mozgókép Alapítvány által 1993-ban létrehozott Magyar Filmunió elődje tulajdonképp a Hungarofilm propagandaosztálya volt, amely szorosan együttműködött az exportrészleggel. A Filmunió feladata a magyar filmek fesztiválokra való eljuttatása, a promóció támogatása (tehát a nem közvetlenül az eladással kapcsolatos tevékenység), illetve Magyarország képviselete a nemzetközi filmes szervezetekben, intézményekben.
