A kritika fegyvertelenül áll a filmtörténet legnagyobb behemótja, a tucatnyi főszuperhőst és legalább még egyszer ennyi alszuperhőst plusz jó néhány futottak még képregénystatisztát felsorakoztató giga-mega-Disney-vállalkozás, a cégbirodalom részvényeit soha nem látott magasságokba repítő új Avengers-film előtt. A Marvel Acélművek folytatásos termelési regényének ezen a pontján (tíz év telt el az első Vasember óta) kínos félreértés lenne kritikai megjegyzéseket tenni, történetvezetési vagy bármilyen vezetési aggályoknak hangot adni, az a vonat rég, az első (vagy a második, esetleg a harmadik) Thor/Vasember/Pókember/Amerika Kapitány/A galaxis őrzői filmeknél elment. Aki nem szólalt fel és nem állt ki az egyetemes filmtörténeti értékek (pl. ropogós nachos) mellett akkor, az mostani értetlenkedésével azt kockáztatja, hogy 12 szuperhős rajongótábora fogja egyesült erővel kiröhögni. És nekik lesz igazuk. Mert teljesen rendjén való, hogy ahol 12 szuperhős a főszereplő, ott lesz, akinek a szavába vágnak, és kissé beleszürkül a szép színes háttérbe. Ekkora tömegrendezvény esetén szinte természetes, hogy több mint két és fél óra sem elég ahhoz, hogy akárcsak a történet (bántóan nagyzoló kifejezés, belátjuk) feléig eljussunk. Ami máshol hibaként róható fel, az itt magától értetődik; a főgonosz Thanostól az utolsó, megfáradt műmacsó poénig minden pont úgy van, ahogy azt megérdemeljük. Innen nézve pedig a Bosszúállók: Végtelen háború tulajdonképpen egy bátor szembesítési kísérlet, önvizsgálatra késztető, húsba vágó vállalkozás.
Forgalmazza a Fórum Hungary
