Brit sztár magyar macskával – forog A fehér király

  • - kg -
  • 2015. július 11.

Film

Jonathan Pryce kezében pisztoly villan, Dragomán György szeme meg se rebben – ez nem egy bizarr, East–West westernpárbaj, hanem a visegrádi forgatás egy napja. Helyszíni jelentés.

A macska magyar, a film angol, a bor grapefruit, a nagymama Harry Potter nénikéje, a nagypapa James Bond ellenlábasa. A macskának rossz vége lesz, a grapefruitlének nemkülönben, a brit színészek – Fiona Shaw és Jonathan Pryce – pedig zokszó nélkül ismétlik a jeleneteiket. A macska sem emel kifogást a feszített tempó ellen.

Pryce a Berlinalén

Pryce a Berlinalén

Fotó: Europress

Egyesek szerint egy utópiában vagyunk, mások szerint egy visegrádi hétvégi házban. Jonathan Pryce-t egy másik utópiában ismerte meg a világ, de hol vagyunk már – pont 30 évre – a Brazil fémesen fenyegető, retrofuturisztikus díszletvilágától?! A Május 1. Ruhagyár dicső napjait idéző, zöldes katonai egyenruhát viselő, 68 éves brit színészt távol a világ zajától, a látszólagos visegrádi idillben bírtuk szóra.

magyarnarancs.hu: Filmes gonoszokból kijutott önnek rendesen, még egy James Bond-főgonoszt is sikerült megcsípnie. A Dragomán-regény magas rangú, katonás nagypapája, az unokájának pisztolyt ajándékozó ezredes hol helyezkedik el a filmes gonoszskálán?

false

Jonathan Pryce: Hogy mennyire gonosz Fitz ezredes? A Bond-gonoszok közé egész biztosan nem férne be, bondi értelemben semmi esetre sem nevezném gonosznak. Ez a magas rangú, idős katona része a fennálló rendszernek. Ellentmondásokkal teli, súlyos ellentmondásokkal terhelt alak. A rezsim hű szolgálja, azt a rezsimet szolgálja, mely ellenségnek ítélte és elvette tőle a fiát. Fitz ezredes szeretné visszakapni a gyermekét, szeretné, ha minden visszatérne a régi, családias kerékvágásba; neki újra fia, az unokájának újra apja lehetne. Nem, nem hiszem, hogy mindezek fényében Fitz ezredest filmes gonosznak lehetne tekinteni.

Jonathan Pryce-szal készített interjúnk a film bemutatásakor jelenik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.