Dokumentumfilm

Chuck Norris a kommunizmus ellen

  • Gera Márton
  • 2016. április 10.

Film

Nyilván tudjuk, hogy a nyolcvanas évek Romániájában milyen állapotok voltak, ám azt a történetet aligha ismerjük, amelyet Ilinca Călugăreanu mesél el a dokumentumfilmjében. Hogy történetesen volt pár bátor ember, aki titokban, pokrócokkal teli Daciákban csempészett be filmeket VHS-kazettán az országba. És voltak megannyian, akik számára ezek a filmek jelentették a szabadságot, akik tátott szájjal nézték, hogyan eszi meg a patkányt Chuck Norris – mindenképpen izgalmasabb lehetett, mint a diktátort nézni, amint arról zagyvál, hogy a művészetnek miről kell szólnia.

Fekete háttér előtt mesélnek a nyilatkozók, és még most is csillog a szemük, amikor arról beszélnek, hogy mit jelentett számukra a közös filmnézés, és milyen hatása volt annak, hogy a társasházak egyik eldugott lakásában összegyűlt a lakóközösség, és valami olyat látott, amit addig soha. (Ezernyi videomagnó volt az országban, hiszen az egyetlen tévécsatorna csak a propagandát nyomta.) Most látni csak igazán a film erejét: szinte felemeli a nézőt, amikor néhányan azt mondják, számukra a szinkrontolmács, Irina Nistorn hangja jelentette a reményt.

Miközben megismerjük a teljes történetet, dramatizált jeleneteket látunk, és csak azt nem érteni, miért nem lett ebből játékfilm. Epikus hősök és fordulatok is akadnak – no meg a tanulság, hogy a filmnek nagyobb ereje van, mint bármiféle ordas eszmének. Persze pátoszos jelenetből is jut bőven, de mintha most indokolt lenne: ez valóban megindító sztori. Ami ráadásul megtörtént.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.