Film

Creed – Apolló fia

  • - kg -
  • 2016. február 29.

Film

Nagy a baj, nagy a baj! Ó, egek, mit tegyünk, hogyan jöjjünk ki jól a szörnyű csapdából, hogy a szakmaiság látszatát is fenntartsuk, miközben legigazibb érzéseinket se tagadjuk el? Mert itt ez a közepesnél valamivel jobb bokszfilm, a saját kategó­riájához (underdog, edző, barátnő, munkásosztály, felemelkedés) mérten tisztességes darab, de ilyet ma már egy eltévelyedett függetlenfilmes is simán összedob – legutóbb David O. Russell mutatta be a kunsztot A harcossal. Ennyit a filmről mint filmről, és akkor most vizsgáljuk meg a jelenséget a Saul fia sztárja, Röhrig Géza felől, aki ott volt, amikor Sylvester Stallone megkapta a legjobb bokszolónak járó Golden Globe-ot, és elérzékenyülten mondott köszönetet gyermekkori Rocky-élményeiért Slynak, a kiérdemesült csatalónak. És akkor nincs más hátra, mint csatlakozni Gézához, és kikeresni a YouTube-on a Philadelphia Museum of Arts épületéhez a himnusszá lett Gonna Fly Now taktusaira fellépcsőző Rocky nagyjelenetét, vagy ami még jobb, azt a felvételt, melyen a nép egyszerű gyermekei élik újra a rockys lépcsőzés bódító érzését. És hát innentől nem teljesen mindegy minden? Van valami új a Creedben? Nem, nincsen. Szégyenteljes üzleti manőver csupán egy újabb Rocky-bőr lehúzására? Könnyen lehet. De mitévők legyünk, ha egyszer imádjuk Rockyt, ha alig várjuk, hogy vége legyen ennek a korrekten megcsinált új filmnek, és újra lejátszhassuk a lépcsőzést. Megjegyzés: a szerző bevallja, hogy jelen sorok írása előtt, közben és után a Gonna Fly Now-t bömböltette, és ezért elhatárolódik önmagától.

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.