Nagy a baj, nagy a baj! Ó, egek, mit tegyünk, hogyan jöjjünk ki jól a szörnyű csapdából, hogy a szakmaiság látszatát is fenntartsuk, miközben legigazibb érzéseinket se tagadjuk el? Mert itt ez a közepesnél valamivel jobb bokszfilm, a saját kategóriájához (underdog, edző, barátnő, munkásosztály, felemelkedés) mérten tisztességes darab, de ilyet ma már egy eltévelyedett függetlenfilmes is simán összedob – legutóbb David O. Russell mutatta be a kunsztot A harcossal. Ennyit a filmről mint filmről, és akkor most vizsgáljuk meg a jelenséget a Saul fia sztárja, Röhrig Géza felől, aki ott volt, amikor Sylvester Stallone megkapta a legjobb bokszolónak járó Golden Globe-ot, és elérzékenyülten mondott köszönetet gyermekkori Rocky-élményeiért Slynak, a kiérdemesült csatalónak. És akkor nincs más hátra, mint csatlakozni Gézához, és kikeresni a YouTube-on a Philadelphia Museum of Arts épületéhez a himnusszá lett Gonna Fly Now taktusaira fellépcsőző Rocky nagyjelenetét, vagy ami még jobb, azt a felvételt, melyen a nép egyszerű gyermekei élik újra a rockys lépcsőzés bódító érzését. És hát innentől nem teljesen mindegy minden? Van valami új a Creedben? Nem, nincsen. Szégyenteljes üzleti manőver csupán egy újabb Rocky-bőr lehúzására? Könnyen lehet. De mitévők legyünk, ha egyszer imádjuk Rockyt, ha alig várjuk, hogy vége legyen ennek a korrekten megcsinált új filmnek, és újra lejátszhassuk a lépcsőzést. Megjegyzés: a szerző bevallja, hogy jelen sorok írása előtt, közben és után a Gonna Fly Now-t bömböltette, és ezért elhatárolódik önmagától.
A Fórum Hungary filmje
