Film

Csajkor

  • 2015. április 6.

Film

Vic, a 15 éves kamaszlány Párizs valamelyik elővárosának rideg lakótelepén él három testvérével és munkában elnyűtt anyjával. Középiskoláról nem ábrándozhat, tanulhat valami szakmát, vagy mehet takarítónőnek, mint a magányos mama. Lúzer jövendőbelije most még a korlátot támasztja a játszótéren, és csajok után fütyürész a haverokkal, de majd csinál neki gyerekeket, mielőtt elhagyná, hogy azok ugyanazon a lepra lakótelepen rohadjanak meg a munkában elnyűtt anyjukkal…

Vic barátnőzik: egy kis pia, egy kis lófrálás, verekedés a rivális csajbandákkal. Vic fiúzik: szerelme kültelki jósrác, már készíti neki a család-csapdát, de azért elmeséli az első éjszakát barátjának – aki Vic bátyja. A lekurvázás a minimum, a bántalmazás pedig magától értetődő.

Kényszerpályák, kilátástalanság, apró, esendő örömök, és mély keserűség. Céline Sciamma érzékeny filmjében nem kibontakozik a dráma, hanem jelen van annak minden kis mozzanatában. Nem megtörténik a katasztrófa, nem bekövetkezik a jóvátehetetlen – hanem átitatja még a legörömtelibb, legintimebb pillanatokat is. Mérgez. Egy hazamenés már olyan feszültséget hordoz, amitől a néző is gombócot érez a torkában. A megalázás itt alapvető léthelyzet: az erősebb mindjárt uralkodik is a családban, az utcán, mindenhol.

Vic fekete. A negyedben majdnem mindenki az. A fehér ember nem is érti, nem is érzékeli, mi zajlik közvetlen szomszédságában. Majd, ha égnek megint az autók, és törnek a kirakatok.

Felkavaró filmjével és annak nyitott befejezésével a rendezőnő nem ítéletalkotásra, hanem empátiára szólít fel.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.