E film változatai közötti legnagyobb eltérés a címbeli névelő használatában van – a magyar cím bölcsen ezt a különbséget is elmossa. Erik Van Looy 2008-as, belga eredetijét (névelő nélkül!) holland szakmunkások forgatták újra két évvel később (ugyancsak puritánul, névelő nélkül), jelenetről jelenetre. A tengerentúlra vélhetően ismét tök ugyanaz a szkript utazott, s a csomaghoz az eredeti rendezőt is hozzácsapták, mint a címhez a the szócskát.
A második rókabőrtől tehát sok újdonságot igazán nem várhattunk. A történet középpontjában ismét öt nős férfi áll, akiket törékeny barátságukon kívül egy közös tetőtéri lakás köt össze. Ide szervezik légyottjaikat, feleségüket kicselezve, egészen addig, míg egy vérbe fagyott hulla be nem piszkítja a hidegen high class lakás makulátlan selyem ágyneműjét. A tettes biztosan közülük való, az pedig már az első pillantásra egyértelmű, hogy mind számítóak és mocskosak – a megannyi flashback a hulláig vezető stikliket mutatja be. Mivel az első sokat ígérő szemezéstől az utolsó dühkitörésig mindenben a belga változatot másolja a film, annak gyerekbetegségeit is megörökölte. Ilyen például az idősíkugrások okozta döccenők és a hasonszőrű filmek állandó velejárója, a végecsavar: itt előkészítetlen, üres és abszolút hiteltelen.
A legnagyobb rejtély mégis az, hogy hova tűnt 20 perc a játékidőből – az amerikai verzió ugyanis ennyivel rövidebb az eredetinél. Feszesebb ettől a húzástól ugyan nem lett a mű, de a hollywoodi változatban a fickók sármosabbak és jobban öltözöttek, a nők pedig szexibbek és kihívóbbak.
Forgalmazza a Big Bang Média
