Alice Rohrwacher Ermanno Olmi vagy a Taviani testvérek legjobb munkáival rokonítható,
Cannes-ban díjazott filmje nem (csak) a történet szintjén hat. Lebegő feszültség uralja a művet: nem a fordulatok, hanem a közjátékok, nem a kibontakozó dráma, hanem a drámát magában hordozó környezet nyújtja azt a sajátos élményt, amely a nézőt megragadhatja.
Egy többnyelvű, gazdálkodó család mindennapjaiba nyerünk beavatást. A német férfi és francia felesége négy lánygyermeket nevel a tanyán, életük a méhészkedés körül forog, megélhetésüket a méz biztosítja – és a szomszédos földeken permetezés címén alkalmazott mérgezés veszélyezteti. Részben ez lehetetleníti el életüket, részben a termelői létezés megbecsültségének alacsony szintje, részben pedig a forráshiány és az egyre szorongatóbb jogszabályok, előírások. Pénzért bevállalják egy javítóintézeti kamaszfiú nevelését, de a lecsúszást megakadályozni nem tudják.
| ||
Hacsak. Hacsak nem nyerik meg a tévés vetélkedő fődíját, ahol más gazdálkodókkal szemben kell az ősi etruszk kultúra igaz örököseinek bizonyulni (mondom: német a férfi, talán francia a nő, etruszknak lenni pedig éppoly komoly dolog, mint errefelé hunnak). A film végére felőrlődő családot a legnagyobb, már erősen kamaszodó lány nézőpontjából látjuk. Bigott és hajcsártermészetű apjával, gyenge és megfáradt anyjával szemben benne a legerősebb a felelősségérzet. Ő az, aki összetartja a vállalkozást is meg a családot is, és ő az, aki elvágyakozik.
A gazdaság tönkremegy, a vetélkedőként elővezetett cirkusz megaláztatásba fúl, a fiú elszökik, a család – egy gyönyörű, szimbolikus-allegorikus végkifejletben – széthullik. A nézőben mégis a szokatlan tevékenységek, hangulatok maradnak meg: a munka mint küzdelem, küszködés – és csak ritkán öröm. A szegényes, omlatag kúria, a felbomló személyiségű felnőttek, a világ természetére rácsodálkozó lány tekintete.
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány
