Film

Whiplash

  • - kg -
  • 2015. március 13.

Film

Nálunk még a torta is dobos, mi aztán értjük azt a kínt, amit csak egy fiatal dzsesszdobos képes átélni a nagyság hajszolása közben, miközben maga Darth Vader ordítja teli torokból a képébe, hogy épp mit csinál szarul. De a setét nagyúr ordít ennél cifrábbat is, az ő művészetfilozófiája egyetlen mondatból áll: hulljon a férgese, lehetőleg máma még. De tényleg Darth Vader az, aki az év leghevesebben körüludvarolt filmjében, a Sundance darlingjában, Cannes kiválasztottjában, az Oscar egyik esélyesében a gondjaira bízott diákságot tizedeli? Nagyon úgy fest, hogy tényleg: aki netán emberforma szereplőket látna a nagyság érdekében bármire képes ifjú titán és a kegyetlenséget művészi fokon űző mentora párharcában, azt nagyon megvezették, mert ebben a filmben egyetlen ilyen sincsen. A vásznat két szórakoztató karikatúra uralja: a vért pisilő kisdobos (Miles Teller alakítja jótanulós szorgalommal) is jó, de messze nem annyira, mint a kénköves leheletű tanár, akiből akkora show-t csinál J.K. Simmons, a jellemszínészek gyöngye, a lüktető halántékerek Sztanyiszlavszkija, hogy azt öröm nézni. Úgy, ahogy Darth Vadert és Hannibal Lectert is öröm nézni; Simmons többet érdemel annál, mint hogy azzal sértegessük, milyen finom nüanszokat, apró lelki rezdüléseket láttunk az alakításában. Látott a fene. Lehettek ugyan realista ambíciói a rendezőnek, ez látszik abból is, hogy a film nem egy távoli kisbolygón, hanem New Yorkban játszódik, de amint Simmons elkezd genyóskodni, az vér­beli szörnyfilmmé emeli ezt az amúgy standard tanár-diák drámázást.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.