Film

Whiplash

  • - kg -
  • 2015. március 13.

Film

Nálunk még a torta is dobos, mi aztán értjük azt a kínt, amit csak egy fiatal dzsesszdobos képes átélni a nagyság hajszolása közben, miközben maga Darth Vader ordítja teli torokból a képébe, hogy épp mit csinál szarul. De a setét nagyúr ordít ennél cifrábbat is, az ő művészetfilozófiája egyetlen mondatból áll: hulljon a férgese, lehetőleg máma még. De tényleg Darth Vader az, aki az év leghevesebben körüludvarolt filmjében, a Sundance darlingjában, Cannes kiválasztottjában, az Oscar egyik esélyesében a gondjaira bízott diákságot tizedeli? Nagyon úgy fest, hogy tényleg: aki netán emberforma szereplőket látna a nagyság érdekében bármire képes ifjú titán és a kegyetlenséget művészi fokon űző mentora párharcában, azt nagyon megvezették, mert ebben a filmben egyetlen ilyen sincsen. A vásznat két szórakoztató karikatúra uralja: a vért pisilő kisdobos (Miles Teller alakítja jótanulós szorgalommal) is jó, de messze nem annyira, mint a kénköves leheletű tanár, akiből akkora show-t csinál J.K. Simmons, a jellemszínészek gyöngye, a lüktető halántékerek Sztanyiszlavszkija, hogy azt öröm nézni. Úgy, ahogy Darth Vadert és Hannibal Lectert is öröm nézni; Simmons többet érdemel annál, mint hogy azzal sértegessük, milyen finom nüanszokat, apró lelki rezdüléseket láttunk az alakításában. Látott a fene. Lehettek ugyan realista ambíciói a rendezőnek, ez látszik abból is, hogy a film nem egy távoli kisbolygón, hanem New Yorkban játszódik, de amint Simmons elkezd genyóskodni, az vér­beli szörnyfilmmé emeli ezt az amúgy standard tanár-diák drámázást.

Az InterCom bemutatója

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.