Film

Csúnya, gonosz bácsik

Film

Ha egy filmben morális dilemmát kívánunk teremteni, a legjobb téma a pedofília. Ha bátorítjuk az azonosulást a bántalmazott gyermek szüleivel vagy a tehetetlen, de elszánt nyomozóval, könnyen elérhetjük, hogy a néző szinte szomjazza a bosszút, de hamar az önbíráskodás dicsőítésének és a slasheresztétika túlhasználatának hibájába eshetünk.

A pedofil (vagy a megvádolt) szemszöge is jó választás: hogyan tehet tönkre egy életet, karriert a végső tabu stigmája, melyet az ártatlanság bizonyítása sem moshat le?

A Csúnya, gonosz bácsik c. izraeli thriller igen sajátos utat választ: felkínálja a nézőnek, hogy tetszőleges szereplővel/nézőponttal azonosuljon. A bosszúra szomjazó apa személyisége és módszerei is visszataszítók, az elszántnak tűnő nyomozó fájdalmasan inkompetensnek bizonyul, míg a szexuális ragadozó (vagy akit annak hisznek) zavarbaejtően szimpatikus. A három férfi közül bárki lehet bűnös, de ártatlan is, így zárja össze a film egy kínzókamrává átalakított pincében őket. Ez az alaphelyzet szinte követeli a sötét, drámai hangvételt, ám itt megbotránkoztató fekete komédiába hajló felhangokkal találkozunk, melyek gyakran elveszik a kínzós jelenetek élét. A film mesterien adagolja az információkat, és használja ki a néző narratív beidegződéseit. Olyan sokszor kell a nézőnek újraalkotnia hipotéziseit, és átcsatornáznia azonosulását, míg végül megérti, hogy nem az a lényeg, ki a bűnös, hanem hogy egy olyan világban élünk, melyben senki sem véd meg: tehetetlen az állam, a rendőrség, a család.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.