Film

Fekete leves

Film

Kokainmámorban pörögnek az apró alkalmi bűnöktől terhes hősök, s talán megmenekül a milliós szerencsejáték-tartozást felhalmozó gengsztercsemete is. Esetleg az elvonó szökevényei is új életet kezdhetnek.

Pénzszállító robog át a zöldövezeten, de ahogy az lenni szokott, szépen és gyorsan, s persze tök "véletlenül" kirabolják. Csakhogy ezúttal a rablóbanda egy rehabról szökő kis csapat, függők és sérültek. Az amatőr bűnözőpalánták profikat megszégyenítő módon intézik a 300 millió eltüntetését, ekképp ügyesen rondítanak bele az alvilág vezetőjének bizniszébe. Az alvilág forrong, a gengszterek nem nyugszanak, de szerencsére a budapesti éjszakai élet egyéb simlisei közül megérkeznek a jó szándékú segítők, s ahogy azt előre elképzeltük, tovább növelik a bonyodalmakat.

Novák Erik szinte a semmiből - állami támogatás nélkül - összehozott, többnyire improvizáción alapuló akcióvígjátéka egyszerre keménykedős, mocskos szájú, egy bombabiztos tervet megvalósító, majd káoszba és vérfürdőbe torkolló sztori. A film a banális történet ellenére is működik, mert a rendező ügyesen válogatta szereplőit. Szabó Simon a memóriaproblémákkal küzdő mamlasz, Fátyol Hermina a nagybetűs, ámde félénk nő, míg Feaky D egy pitlák surmó. A legnagyobbat persze régi ismerősünk, Vágvölgyi B. András gurítja a nyegle maffiafőnök szerepében.

A film legjobb ötlete, hogy improvizál és civileket mozgat, ami bár kockázatos vállalkozás, mégis ezerszer izgalmasabb, mint a primitív, hímsoviniszta humorba csomagolt - helyenként persze élvezetes - marháskodás.

Forgalmazza a Krez Film Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.